Villámlátogatáson voltunk Szegednél. Remélem, élvezte. Mert mi igen.
Túl sok mondanivalóm nincs a kirándulással kapcsolatban. A város szép, az idegenforgalmi látványosságok mind tudták, mi a dolguk – egyik sem vándorolt el máshová. Sajnos az emlékeinkben élő városhoz képest három kellemetlen változást tapasztaltunk: a Hági valamiért nincs nyitva, a Ligetben lévő Sörkertet felverte a gaz és a hídláb alatti kis halászkocsma sincs már meg. Istenbizony, kezdtünk megijedni, hogy a város józan útra tért.
Viszont hihetetlen mennyiségű virág mindenfelé, jóval rendezettebb lett, a Kárász utca az emlékeimben sehol sem volt… szóval tetszett így is, kocsmátlanítva.
Sétáltunk pár órát – nem nehéz ám, ha ennyi fényképezőgép van a családban – ebédeltünk a Kárász udvarban, kétszer is fagyiztunk a Kis Virágban… nagyon kellemes nap volt.
Végül fényképek:
Egy adag a rengeteg virágültetvényből.
Le merném fogadni, hogy ez a galamb valamire készül. Szadista nyugalommal keresi a megfelelő pontot és a megfelelő időt… a szobor pedig sztoikusan tűr. Bár mintha lenne valami dacos elszántság a tekintetében.
Egy érdekes csomópont néhány érdekes épülettel.
Őszintén szólva, ezt a hidat nem igazán tudtam hova tenni. Maga a tér az Aradi Vértanúk tere, az egész környezet egyfajta ‘háborúban elesett dicső hőseink’ hangulatot áraszt… és akkor az ív belső felére valaki karikatúra jellegű festményeket festett. Körülbelül azt éreztem, mintha engem kért volna fel valaki, hogy fessek egy magasztos festményt… ha minden tudásomat beleadtam volna, akkor jöhetett volna ki valami hasonló műalkotás. Akinek karikatúrákra áll rá a keze, az nem igazán tud mást.
Nem meséltem még róla, de negyedéves vegyész hallgatóként át akartam jönni a JATE TTK-ra, programozó matematikusi szakra. Ez nem csak ábrándozás volt, egész konkrét lépéseket is tettem az ügyben: elmentem a TTK tanulmányi osztályára, egy hölggyel lepapíroztuk a dolgot (én akkor már diplomás embernek számítottam), minden további nélkül átvettek volna a negyedik évre. Ez egy hosszú történet, egyszer, ha lesz ráérő időm, úgyis megírom részletesen… a vége az lett, hogy nem mentem át.
De azt egész pontosan megtanultam, hogy Szeged mely részein van felső inflexiós pontja a kockafejűek tartózkodási valószínűségfüggvényének.
Persze amennyiben ezt nem tudtam volna, elég lett volna csak azt megnézni, merrefelé vannak kirakva a városban a Don Quijote pizzéra reklámtáblái. Egyszerű és zseniális. (Habár a családom némileg más véleményen volt, amikor lefordítottam nekik a kódot.)
A Dóm. Ezt mindenki úgy fényképezi, hogy addig mászkál a téren, mire az egész épület benne nem lesz a képben. Oké, lennie kell ilyen képnek is… de szvsz a fenti sokkal hatásosabb.
Boszik egymás közt, nem messze a Boszorkány-szigettől. A rövidnadrágos diszkréten a másik lábára tapos, nehogy az túlságosan elbízza magát.
Végezetül az árvizi emlékmű. Én se tudom, hogyan sikerült ilyen tökéletesre a kompozíció, de lenyűgöző lett: nézd meg, ahogy az emlékmű teteje beleolvad a felhőbe. Akár Magritte is festhette volna.
2009. April 15. Wednesday at 07:47
Csak két megjegyzés az általad hídnak nevezett kapuhoz:
1. A festő Aba-novák Vilmos volt. 1949-ben bevakolták a mész majdnem teljesen tönkretette, jo sokáig tartott a restaurálás. Gyakorlatilag újrafestették.
2 Nem fotóztad le a két katonát a két oldalán, pedig az is érdekes. Nem sokan veszik észre, hogy az egyik élő, a másik halott.
Egyébként te sem szúrtad ki, hogy a Dóm tornyain lévő Szózat idézet (fehér csíkban) hibás. (az 1.vh. után került oda)
Azt viszont észrevettem,hogy azon kevesek közé tartozol, akiknek tetszik a Nagy Forgókondenzátor Szobor. :-)
2009. April 15. Wednesday at 11:49
Hősök kapuja
A Hősök kapuja eredetileg vaskapunak épült 1963-ban a vasúton érkezők számára. Az akkori polgármester ötlete alapján vált Hősök kapujává, mely 12 ezer szegedi katonának állít emléket. A kapu két oldalán található honvédszobrok Lőte Éva alkotásai. A kapu boltíveit Aba Novák Vilmos freskói díszítik. Európa legnagyobb szabadtéri freskója három téma köré csoportosul: háborús emlékezés, hősi halottak dicsőítése, Horthy Miklós Szegedről való elindulása. A mű közepén az Aradi vértanuk tere felé forduló 8 méteres Krisztus képe áll. Több mint ötven évig az alkotás rejtve maradt azt érdeklődő szemek elől, hiszen 1945-ben Horthy alakját, majd négy évvel később az egészet bevakolták. Több éves restaurációs munka eredményeként 2000. augusztusára sikerült helyreállítani az eredeti állapotot.
Egyébként amikor restaurálták, mely tobb mint 2 évet vett igénybe , akkor a helyi tag-gerek felmásztak az állványra és belebarmoltak a már kész részekbe szép piros festékkel.
2009. April 17. Friday at 13:27
A hídláb alatti halászkocsma pedig a Roosewelt téri Halászcsárda nyári kitelepülése szok lenni. Kábé májustól szeptemberig lelhető fel azon a helyen.
2009. April 19. Sunday at 01:46
Aba Novák Vilmos témához egy idézet:
Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány plakátszerű alkotásainak kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt.
Festészetének legvonzóbb értéke a dinamikus, erőteljes ábrázolókészség. Késői temperafestményei virtuóz technikával és tarka színekkel idézik az alföldi nép életét, jellemző szándékuk néha a karikatúra határát súrolja.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Aba-Nov%C3%A1k_Vilmos
A magam részéről pont ezt furcsállottam: hogy az ikonikus képek között egy-két katona akár egy Rejtő képregényből is jöhetett volna. Nem mondom, hogy bántó volt, csak furcsa.
2009. April 19. Sunday at 01:47
Majd elfelejtettem: köszönöm mindenkinek az észrevételeket, kiegészítéseket.