A távolságot, mint üveggolyót

2009.04.01; szerda 16:00: Stirlitz elektromos levelet kapott. Az állt benne, hogy megint megválasztották MVP-nek.

2009.04.01; szerda 22:35: Strilitz a titkos naplójából előkereste a jelszavát és bejelentkezett a company store-ba.

2009.04.01; szerda 22:50: Stirlitz a feljegyzései közül előkereste a korábbi felderítésének jegyzőkönyvét. Ebben szerepelt tételesen a lista, hogy mit is kell megrendelnie.

2009.04.01; szerda 22:55: Stirlitz döbbenten tapasztalta, hogy a helyszínen rögzített listáról mindösszesen egy tétel rendelhető csak meg a boltból, ráadásul az is éppen elfogyott. A Windows7 márkájú melegítők, pólók és esőkabátok például egyáltalán nem érhetők el.
– Ez csak Müller piszkos aknamunkája lehetett! – morgott Stirlitz.

2009.04.01; szerda 23:32: Ennek ellenére Stirlitz viszonylag hamar elköltötte a zsetonokat. Habár a hordozható asztali dartsnál egy kicsit megremegett a keze, de aztán elhessegette a kétségeit. – Az imperializmus elleni harcban ránk fér egy kis lazítás – gondolta, miközben bátran bejelölte a csekbokszot.

2009.04.02; csütörtök 03:50: Megérkezett a rejtjelezett elektronikus levél. A csomagot behajózták.

2009.04.03; péntek 11:52: Stirlitz elektronikus levelet kapott. A raktárból értesítették, hogy vámkezelési nyilatkozatot kell kitöltenie, mert csomagja jött. Stirlitznek összeszorult a szíve. – Csapda! Azt írták, hogy a csomagot behajózták, de 2 nap alatt semmilyen hajó nem ér át az óceánon! – Hazafelé másik útvonalon ment és a hátsó ablakon mászott be.
– Ezt megúsztam – lélegzett fel Stirlitz.

2009.04.05; vasárnap 22:13: Stirlitz az otthoni archívumából kikereste a titkos kódot. DDP! Ez az a kód, amelytől az ellenség pénzéhes adminisztrátora megszelidül. Kitöltötte a vámkezelési nyilatkozatot, beszkennelte, majd az otthoni címéről visszaküldte az UPS-nek.

2009.04.06; hétfő 11:41: Stirlitzet telefonon keresték a raktárból. Itt van a csomagja. Stirlitz falfehéren állt fel. Hiszen még csak nemrég küldte vissza a nyilatkozatot! Először. Most jött volna az, hogy visszaküldik, javítson ki benne ez-azt. – Elárultak! – villant át az agyán. A biztonság kedvéért a hátsó ablakon mászott ki és úgy közelítette meg az udvar félreeső szegletében elterülő raktárépületet. Bement. Senki nem foglalkozott vele. – Ezek már mindent tudnak! – zakatolt a szíve. Egy csomagot látott az asztalon, hátul egy ember joghurtos kiflit evett. – Ez melyik kód lehet? – pörgött Stirlitz agya, de nem jött rá. – Az enyém? – kérdezte hangosan az embert. – Ja – válaszolta az. Stirlitz gyorsan felkapta a csomagot. Pusztán óvatosságból visszafelé a bokorban kúszva közelítette meg a munkahelyét.

2009.04.06; hétfő 12:23: Stirlitz letette a csomagot az asztalára és roppant óvatosan szemlélgetni kezdte. – Egész biztosan elárultak! – morogta – Fizikai képtelenség, hogy 11000 kilométer távolságból hamarabb érkezzen meg egy csomag, mint ha a birodalmi posta szállította volna ide a szomszéd városból. –
Habár a csomag nem ketyegett, de Stirlitz elővette a szekrényből a távirányítású csomagbontó robotját, lefordította az asztalát, bebújt mögé és elszántan kibontatta a csomagot.
A csomag nem robbant.
– Ez egyre gyanúsabb. Lehet, hogy mégis sejtenek valamit? – tépelődött Stirlitz.

6 thoughts on “A távolságot, mint üveggolyót

  1. Amióta két kerület között 7 nap egy képeslap, illetve a külföldi csomagon szereplő ékezetmentes utcanév kihívások elé állítja a királyi postást, én azon se csodálkoznék, ha az emberek elkezdenék Bécsből feladni a küldeményeiket…..

  2. Ilyenek ezek a mocskos kapitalisták, én délután 5-kor nyomtam meg a “küldöknektekpénzt” gombot, másnap reggel fél kilenckor már szóltak, hogy csomagom jött Angliából. Levegőt nem kaptam.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *