Day: April 7, 2009

A szivacs mustáros volt, a kés pedig vajas. Mégis, amikor beletöröltem a kést a szivacsba, mindkettő tiszta lett.

Jelenleg a megoldás kulcsa a Fidesz kezében van. Megint. Ha hagyják, hogy a másik végre csinálja azt, amit már régóta el kellett volna kezdenie – akkor még van esélyünk, hogy kilábalunk. No, nem azért, mert olyan jók vagyunk a valamit csinálásban – és akkor még nem is mentem bele az MSzP képességeinek boncolgatásába. Nem, hanem azért, mert ha a világ látná, hogy végre elindultunk valamerre, végre legalább a kritikusan fontos dolgokban egyetértés van az országban, akkor kapnánk egy kis bizalmat – és ez az, amiből most óriási hiányunk van. Ez az, ami miatt sarokba vagyunk szorítva. Ellenben ha a Fidesz – mint eddig – most is beblokkol mindent, amit a másik csinálni akar, akkor kampó. Értem, hogy nekik pártként az a jó, ha semmi pozitív, semmi kormányzóképesség-féle sem fog társulni az MSzP neve mellé – de egy válságmenedzselés nélküli évet már nem bírunk ki. Egy választási kampánnyal töltött fél évet sem. (Pénz, túlpolitizálás, országos méretű frusztráció, depresszió.) A Fidesz keresztbeállása azt fogja sugallni a külvilág felé, hogy ezek a magyarok reménytelenek, ezek még a süllyedő hajón is egymást fojtogatják, ezeken nem érdemes segíteni sem. Ha viszont hagynák, hogy az első fájdalmas lépést az MSzP húzza meg, akkor jövőre, amikor szénné nyerik magukat, sokkal jobb pozícióból kezdhetnének. Ha hagynák. De a Fidesz mindenáron nagyot akar nyerni, kerül, amibe kerül.

Ez egy nagyon veszélyes gyáva-nyúl játszma. A Fidesz összeszorított foggal markolja a kormányt – miközben a szembejövő kocsiban most jött el az a pillanat, hogy a sofőr fejében egyáltalán elkezdett derengeni az, hogy kormányoznia kellene. Az egyik nem akarja elrántani a kormányt, a másik nem tudja.
Csak az a baj, hogy a kocsik hátsó ülésein mi ülünk.

Mondhatni pesszimista vagyok, amennyiben az országunkat nézem. Itt van az egyik oldal, amelyik annyira, de annyira nincs képben, annyira el van szakadva a valóságtól, hogy kecskét nem lehetne rájuk bízni, nemhogy egy országot. És itt van a másik oldal, amelyik annyira borzalmas, hogy _bármit_, csak őket ne. Több oldal nincs.
Hogy akkor kiket? Hogy akkor mi lesz itt?
Az ország el fog süllyedni. El fogunk jutni oda, hogy már albán leket sem fognak forintra váltani, hogy nem lesz egy hold megművelt föld sem az országban és már kőbaltát sem fogunk tudni gyártani, mert nem tudjuk sehol sem nyereségesen eladni. Viszont gyűlöletben nagyok leszünk: zengeni fog Európa attól, ahogy rasszistázunk, kommunistázunk, fasiztázunk és bankározunk. Mert igaz, hogy ki fog lógni a seggünk a nadrágból, igaz, hogy a családok ki fogják sorsolni, ki ebédelhet aznap… de nehogy már hagyjuk a józan eszünket a gyűlöletünk fölé kerekedni.

– link1 –

– link2 –