Month: March 2009

Kelet-európai kinlódás

Ott rontottam el, hogy mielőtt felraktam volna a törést, újraindítottam a PDA-t. Utána már nem lehetett kicserélni az eredeti dll-t a megpatkoltra. A következő hibát ott követtem el, hogy nem töröltem le egyből a programot és nem tettem fel újra, immár jól törve. A 30 nap lejárt – és innentől akár a fejem tetejére is állhattam, a program valahová eldugta azt az infót, hogy a próbaverzió lejárt. Maximum a PDA újrahúzásával tudtam volna kilépni a körből… de úgy örültem neki, hogy végre sikerült rendberaknom, hogy eszem ágában sincs újra kezdeni.

Ledermedtél?

Itt van ez a pofa és nyíltan ír arról, hogy lopott programot telepít. Ráadásul azt is bénán.
Kizökkent a világ.

Ki bizony. De nem nálam. Hanem annál a szerencsétlen programtervezőnél, aki belerakta ugyan a Windows Mobile 5 operációs rendszerbe a magyar karaktereket, csak éppen nem mellékelt hozzá használható magyar virtuális billentyűzetet. Olvasni lehet, írni viszont nem.
Na most akár hiszed, akár nem, én ezeket a maratoni hosszúságú útleírásokat mind a PDA-n írom, stylussal böködve a virtuális billentyűket. Nekem egyszerűen _kell_ egy értelmes virtuális billentyűzet.
Csakhogy nem volt. Pár éve néztem körbe, akkor volt a Sunnysoft InterWrite, közel 30e forintért. Amikor a teljes PDA 60e-be került. Amikor egy ilyen billentyűzetnek helyből benne kellene lennie.
Naná, hogy beszereztem egy törött verziót… és még csak lelkiismeretfurdalásom sem volt.

Viszont ez a mostani szerencsétlenkedés megadta a lehetőséget, hogy újra szétnézzek a piacon. Hátha azóta változott valami. Hiszen azt szokták mondani, hogy a piaci rések automatikusan tömődnek be. Én pedig úgy voltam, hogy ha lesz értelmes program 5e körül, akkor nem vacakolok töréssel, újratelepítéssel, megveszem azt.

Már az első merítés remek eredményeket hozott fel a mélyből.

1.
Magyar billentyűzet-meghajtó Windows Mobile 2003, Windows Mobile 5 és Windows Mobile 6 operációs rendszert használó gépekhez – azaz a Billenty.
Képernyőképek jók, próbaverzió van. Letöltöttem, kipróbáltam… szenzációs. Olvasható betűk és rengeteg karaktertábla közül választhatok. Az ára pedig mindent visz: 790+sarc. Nem is vacakoltam sokat, egyből megrendeltem a weblapján. Aztán eltelt két hét. Majd kimentem Amerikába – és eltelt megint két hét. Ekkor már bajban voltam, mert lejárt a próbaverzió. (Nem ezé a programé, egy másiké.) Gondoltam, ennyit a formról, van az oldalon emailcím is. Ja. Egyből válaszolt is egy nagyon kedves mailer daemon. Ha nagyon akartam volna, még felhívhattam volna a telefonszámot is, de nekem ez már nagyon döglött ügynek tűnt. Skip.

2.
HunBill
Kicsit csúnyább, kicsit nehézkesebb, a szolgáltatáslistája is bénább, valamivel drágább is… de még éppen belefér. Mind az árba, mind a tudásba. Szerencsére ennek teljes funkcionalitású volt a 30 napos próbaverziója, így ezzel mentem ki Amerikába, ezen gépeltem be a 44 A4-es oldalnyi szöveget. Mondhatni, megszoktam. Hogy miért nem vettem meg mégis egyből? Mert egész egyszerűen nem értettem a licenszelését. Hogy először megveszem a webáruházban – szigorúan utófizetéssel – aztán írok egy emailt, hogy küldjenek aktivációs kulcsot, erre küldenek egy számlát meg egy kulcsot, én kifizetem a számlát, beírom az aktivációs kulcsot, erre a program kiír egy termékkódot, melyet visszaküldök emailben, majd amikor a pénz is megérkezik, küldenek egy regisztrációs küdot és már csak be kell gépelnem. Mindezért megkapom a programot 3 évre, és csak erre a PDA-ra. Ha lecserélem, vehetem meg újra a programot.
Gondolhatod, hogy nem lelkesedtem. Még akkor sem, hogy odakint jócskán megismertem a cuccot és tulajdonképpen egész jól bevált.

3.
Sunnysoft Interwrite
Az öreg harcos. Melyet évekig használtam már eddig is. Nézzük már meg, hátha esett valamennyit az ára? És igen. Ezen az oldalon már egész baráti ár fogadott. Gyorsan le is szedtem a próbaverziót. Határozottan kiváncsi voltam, kijavították-e a régi egyik bosszantó hibáját.
Arról van szó, hogy habár kétfajta magyar billentyűkiosztást is ismer, de vagy ‘í’ betű nincs, vagy gondolatjel. Én viszont mindkettőt intenzíven használom. Ha a gondolatjelet választom, akkor az ‘í’ betűre esélyem sincs… ha az ‘í’ betűt, akkor ha nagyon bonyolultan is, de elővarázsolható a gondolatjel. (Nem, nem ALT-ra vagy SHIFT-re.) Nagyon zavaró volt.
Külön bosszantott, hogy hely lett volna rá. Van egy Screenshot gomb, melyet én mindig egyből letiltok. Na, annak a helyére simán rakhattak volna egy szabadon definiálható gombot.
Már a próbaverziónál jöttem rá véletlenül a megoldásra. Éppen azon kisérleteztem, hogy megnyomok minden billentyűkombinációt, hátha valamelyikre előjön a gondolatjel – amikor a bal ALT+R variációra elfordult a kép és a megnövekedett billentyűtérben feltűnt egy numerikus billenytűzet. Rajta – a sok felesleges szám mellett – a gondolatjel (minuszjel) is.
Oké, ennyi kompromisszumot be tudok vállalni. Irány a kassza. Rákattintottam a buy gombra – és kitett egy nyitólapra. Az általam kiválasztott verziót már nem lehetett megvenni. Az éppen aktuális InterWrite billentyűzet pedig már 40 dollár, azaz durván 10e forint volt. Ez már fájt.

A vége az lett, hogy összeszorított szájjal megvettem a 2. programot. De nem vagyok boldog.

Köszönöm szépen, de nem vállalom

Azt hiszem, nem panaszkodhatunk. Habár a pénztelenség, a kilátástalanság lassan depresszióba sodorja az országot… de hé, melyik ország vezetői gondoskodnak ilyen válságos időkben hasonlóan szórakoztató showműsorról? A gazdasági válság a világot sanyargatja, de egyik országban sem röhögnek annyit az emberek, mint mostanság nálunk. Igaz, a nevetés keserű egy kicsit – de ez általában így szokott lenni, ha közben az ember farka satuba van szorítva.

A komédiának viszont van egy szomorú vonulata is. A bohócok olyan lelkesen szerencsétlenkedtek a színpadon, hogy leesett a függöny, eldőlt a díszlet. Láthatóvá váltak a háttéremberek.
Ekkor fagyott rá a mosoly a legtöbb ember arcára.
Valljuk be őszintén, eddig nem sokat tudtunk az MSzP-ről. Az MSzP Gyurcsány magánszáma volt. A hallgatóság, akiknek az Elkúrtuk beszéd szólt. Gyurcsánynak legalább lehetett drukkolni, mert amiket mondott, nem hangzottak rosszul. Az már az ő dolga volt, hogy a csapatot rendezze maga mögött. Hogy összefogja őket nemes célok érdekében.
Végül nem sikerült. Soha nem fogjuk megtudni, hogy azért nem, mert Gyurcsány csak szájkaratéban volt jó, vagy azért nem, mert ezzel a borzalmas párttagsággal nem lehetett semmit sem kezdeni, különösen úgy, hogy közben meg a túloldali patás ördög abuzálta hátulról az embert.
És ekkor, a végjátékban láttuk meg az MSzP igazi arcát. A sok behízott agyú, eltunyult megélhetési politikust. Akik eddig meg voltak győződve róla, hogy a Feri sebezhetetlen és majd jól elrendezi a dolgokat. Számukra is. Aztán amikor kiderült, hogy mégse… akkor most néz mindenki, mint amikor a háztetőn a Pókembernél elfogy a fonal. És keresi, hogy kinél van legalább egy spulni cérna.

Az MSzP ezzel a végjátékkal legalább 10%-ot vesztett. Egy párt lehet arrogáns, lehet gonosz… de nem lehet nevetséges. A nevetséges embereken jól szórakozunk… de semmiképpen sem akarjuk, hogy ők vezessenek minket.

Óriási pofonba fognak belefutni. Én már egy 20%-os választási eredményen is meglepődnék. Mindemellett optimista vagyok. A mostani őskövületek, az irreálpolitikusok ki fognak hullani. Ez lesz a lehetőség az MSzP számára, hogy megtisztuljon és egy tényleg modern – tehát nem csak a vezetőjének dumájában az – szociáldemokrata párt legyen.
Talán hat év múlva.

Firka

Ösztönös? Tudatos?

Nem tudom. De komolyan nem.

A héten olyan gondolkodós munkám van. Ültem a papírlap előtt, törtem a fejemet. Aztán lazításképpen eszembe jutott egy grafikai kisérlet: tudok-e csak tónusok segítségével kockát rajzolni?
Elképzeltem, merről süt a nap, majd nekiálltam satírozni. Egészen jó lett. Persze az ilyen firkálásokkal mindig az a helyzet, hogy az ember még belehúz egy vonalat, mert azzal egy picit még jobb lesz… aztán még egy vonalat… aki firkálgatott már unalmas értekezleten, pontosan tudja, mire gondolok. Én is így jártam: ide raktam egy kicsivel több szürkét, oda tettem egy másik irányú satírozást… aztán elböktem. Bejött egy rossz vonal. El is rontotta egyből a képet.
Mit csináljak? Néztem, nézegettem. Ha a fényes részből kitörést csinálnék, akkor a rossz vonal lehetne egy gömb teteje is. Ez se kis kihívás: pusztán fényviszonyokkal jelezni valamiről, hogy az gömb. Nosza.
Aztán amikor elkészült, még egy hirtelen mozdulattal kapott a gömb egy szmájlit.

Hátradőltem.

Utána kezdtem csak alaposan nézegetni, mit is alkottam. Hmm, ez itt egy optimista ember, aki éppen bezárkózott. Fekete műanyag doboz rejti a fejét, melyből alig látszik ki a mosolya.

Pont olyan, mint pár hónapja én.

Olvasgatok

Van egy régi pszichológiai kísérlet. Egy diákcsoportot bizonyos ideig tekintélyelvű módon neveltek, majd ezt hirtelen megváltoztatták, és a szigorú tekintélyelvűséget egyik pillanatról a másikra liberálisabb, demokratikusabb pedagógia váltotta fel. A diákok ekkor nem demokratizálódtak, hanem először megőrültek. Elvesztették a mértékeket, a normákat, hogy mit lehet és mit nem lehet, és egy rettenetesen zűrzavaros korszak következett be a diákok életében. Ez így van társadalmi szinten is. Ez volt Cromwell után Angliában, a pálinkakorszakban. Mindenki piált, kriminalizálódott satöbbi. Aztán egy idő után lenyugszik a társadalom és kialakulnak az új együttélési normák. Nálunk még ezek nem alakultak ki, ezért érezhető itt fokozottabban a válság. Van ennek több vetülete. Amíg a dugóban van 5-10 strici, aki kivág mellettem a sorból, hogy az elején beszuszakolja magát, addig nincs demokrácia. Azért nincs, mert egy demokrácia nem tűri el a jogtalan előnyszerzést. S ez az üzletben, a kereskedelemben és az élet minden területén így van.

Interjú Popper Péterrel

Güzü

Teljesen elfeledkeztem a ‘dokumentum’ rovatról. Pedig remek anyagaim vannak még.

Jöjjön egy újabb gyöngyszem a 80-as évek elejéről.

Akkoriban én egyetemre jártam. Vegyipari egyetemre. Talán hallottáról már arról, hogy tűz meg víz. Hogy kutya meg macska. Nos, a vegyészek és a gépészek nagyjából ugyanannyira utálták egymást. Gépészképzés ugyan nem volt, de a Géptan Tanszék oktatói nem fogták vissza magukat: megveszekedett dühvel, fékezetlen arroganciával irtották a vegyészpalántákat. (Egyik sokat hangoztatott jelmondatuk volt: időnk van, tejünk van – miért ne szopassunk?) Mindehhez add hozzá a gépészekre jellemző vaskalaposságot, a sárszaggal keveredett németes alaposságot, a minden újtól való merev elzárkózást. (Már minden tanszéken elfogadták a számítógéppel készült mérési jegyzőkönyveket, amikor a gépészek még mindig makacsul ragaszkodtak a kézzel írt lapokhoz, a miliméterpapírokhoz, a log-log papírokhoz és a szines ceruzákkal rajzolt diagramokhoz.)

Ennek fényében tessék végigolvasni ezt a hétoldalas laboratóriumi szabályzatot. Külön felhívom a figyelmet a darabos, buta, bürökratikus fordulatokra, a szövegen átsütő rosszindulatra és a hallgatók kizsigerelésének szándékára.

Rövid lexikon:

  • Güzü: Gépek Üzemtana, rövidítve.
  • Digerálás: Vegyipari szakkifejezés. Van egy reménytelen kupac szilárd anyagod, abból kell oldószerrel, melegítéssel kinyerned a csekély mennyiségű értékes anyagot. Az egyetemi szlengben ez úgy módosult, hogy digerálásnak hívták azt a folyamatot is, amikor az oktatók írásban feltett trükkös kérdések segítségével (melegítés, oldószer) próbálták kinyerni az értékes anyagot (tudás) a diákok fejéből (reménytelen kupac szilárd anyag). Több változata is létezett, a villámdiger felelt meg a kiszámíthatatlan röpdolgozatnak, a labordiger pedig a menetrendszerű számonkérésnek. Megjegyzem, ugyanezt a folyamatot, ha melegítés nélkül végezzük a kioldást, macerálásnak nevezzük – és ez most nem szleng, hanem szigorú vegyész definíció.

Lássuk akkor magát a szabályzatot. Ne riasszon el, hogy hét oldal, úgy gyöngyszem, ahogy van. Különösen a pontossággal kapcsolatos eszmefuttatások ütnek.