Day: February 8, 2009

Ami a királyé

Mint a Kincses Kalendáriumban. Február hava eljöve, a jó gazda rettenetes mennyiségű teafűvet halmoz fel a kamarában, majd vasárnap délután nekiáll adóbevallást töltögetni. Vigyázat, okos ember nem töltöget szombaton, mert akkor hekkelnek.

Szokás szerint megint kikattantam.

  • Kezdve az aprósággal. Van ugye ez a személyi jövedelemadót megsarcoló szolidaritási különadó. Mekkora szemforgató álszenteskedés már ez? Egyszerűen egy határ felett 4%-kal magasabb a kulcs. Oszt kész. Igaz, akkor nem lehetne azt mondani, hogy kevés a sáv.
  • De ez hagyján, végül is mondhatjuk, hogy szarul áll a költségvetés, fizessenek többet a gazdagok. Azt hiszed, ironizálok? Nem, barátom, idézek.

    A költségvetés egyensúlyának javítása érdekében, az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adófizetők szolidaritására alapozva, 2007. január 1-jétől a magánszemélyek, 2006. szeptember 1-jétől a társas vállalkozások és az egyéni vállalkozók különadó, a hitelintézetek járadék fizetésére kötelezettek.

    Na, szóval magánszemélyként még valahol védhető is a dolog: a limit tényleg magas, a százalék kicsi, legyen. De hogy másodállású egyéni vállalkozóként már akkor is rám vágják ezt a sarcot, ha 13 forintnál több nyereségem keletkezik az évben… az már azért durva. Szolidaritás, mi? És még nincs vége. Megint idézek, igaz link nincs, mert ez a tájékoztatóból van:

    A vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónak a bevételéből le kell vonnia az elismert költségeket… …Az ily módon kiszámított összeg lesz a különadó alapja. (Ez azt is jelenti a gyakorlatban, hogy az előző évről áthozott veszteség összege nem csökkenti a különadó alapját.)

    Tehát ha idén nyereségem keletkezett, akkor hiába voltam tavaly veszteséges, nem mondhatom azt, hogy ’emberek, a vállalkozásom összességében még mindig minuszban van, dacára annak, hogy idén először pluszban zártunk – hát miért akarjátok, hogy a semmiből szolidarítsak?’ Nem. Fizetni kell, mert az államháztartás szarban van. Ja, meg még ez is:

    Az államháztartás egyensúlyát javító különadó összege (a 0853-07-es lap) nem vehető figyelembe költségként.

  • És persze a szokásos. Van egy életbiztosítással elegy megtakarításunk, elsősorban a kölykök miatt. Amikor kötöttük – jó régen – akkor az is szerepet játszott, hogy az összeg 15-20%-a visszaigényelhető adókedvezményként. Na ja. Tavaly óta ezt is beszolidarítottuk hőn szeretett és javaival megfontolt gazdaként bánó államunknak. Közölték, hogy gazdagoknak nem jár.

No. Hát ilyenek.

Csak azt nem értem, hogy ha egy bank mondhatja, hogy ‘figyelj, öcsisajt, elkúrtuk, olyan embereknek is szórtuk vasvillával a pénzt, akikről ordított, hogy az életbe nem fogják visszafizetni, szóval megértheted, de most elfogyott a zsé és ezért duplájára növeljük egy kicsit a kamatot’… akkor én miért nem mondhatom az államnak, hogy ‘figyelj már, te böszme, a bank is, meg a válság is kifordította a zsebemet, most én egy incifincivel kevesebb adót fogok fizetni, de ugye nincs harag?’

Rómeó és Júlia

Vasárnap van, azaz még mindig macskák.

Azt már írtam a múlt héten, Gizi nekiállt tüzelni. Meg is jelent az udvarban egy nagy fehér kandúr. (- A pedofil! – kommentálta Nej.) De lényeg a lényeg, azóta Gizi majd megveszett, hogy kimehessen az udvarra. A helyzet gyors beavatkozást igényelt. Pénteken el is vittük a kismacskát orvoshoz, megműtötték.
Gizi azóta jobban van, még nagyokat alszik, de már járkál. A fehér macska ugyan folyamatosan itt koslat az udvarban… és fogalma sincs, hogy Gizit már baromira nem izgatja az egész.

Most már nagyjából értem, milyen lehetett pragmatikus szempontok által vezérelt Montague-nak vagy Capuletnek lenni.

Macskát nevelni

Azt mondják, lehetetlen. Én azért próbálkozom.

Az egyik ilyen konfliktushelyzet a teraszajtó. Időnként Picúrra rátör a ki-bejárkálhatnék. Idejön, üvegkaparással jelzi, hogy ki akar menni. Kinyitom az ajtót. Két perc múlva jelez, beengedem. Mivel süt a nap, jó idő van, öt perc múlva megint jön és megint ki akar menni.

Ekkor horgad fel bennem a népművelő.

Gonosz mosollyal kiengedem… majd megvakulok, megsüketülök. Persze csak részlegesen. Teszem a dolgom a számítógép mellett és nem veszem észre, hogy a macska egyre kétségbeesetten kaparja az üveget. Annak az üvegnek már úgyis annyi. De még azt se veszem észre, amikor feltornázza magát a közvetlenül előttem lévő ablakba és ráfeszül, mintha egy száguldó autó szélvédőjére tapadna.

Bocsesz macska, szép időnk van, élvezd a jó levegőt.

Aztán amikor már látszik, hogy végképp elveszítette minden reményét, amikor már headbangel az ajtófélfán, úgy teszek, mintha csak most vettem volna észre, felpattanok a székből és készségesen beengedem. Azt a hangalakot, melyet ilyenkor kiad magából, minden további nélkül fel lehetne használni az első ember-macska szótár elkezdéséhez, annyira egyértelmű a jelentése.

Hogy hányszor játszottuk már el ezt? Olyan ötven-hatvanszor biztosan. De mondta itt valaki, hogy egyszerű dolog macskát nevelni?