Day: February 4, 2009

A gyereknevelés olyan, mint a bowling. Megpróbálod tökéletes irányzékkal, tökéletes erővel elgurítani a golyót… de ahogy elengedted, már csak távolról szoríthatsz neki, hogy tényleg az legyen belőle, amire gondoltál.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Érdemen aluli kis csetepaték is elvehetik a kedvedet attól, hogy nagy dolgokat hozzál létre. És a kis dolgokban történő bukások is ugyanolyan frusztrálóak tudnak lenni, mint a nagyok.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Blogolni egy fokkal még mindig jobb, mint magadban beszélni.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Lángol a szellem… csak nagyon nem mindegy, hogy a lángolás belülről fakad, vagy kívülről kell táplálni, esetleg méltatlan anyagokkal.

…::..::.::…..::::..::…..:::….::..::.:..:…:::…::::..:::::.:.:…..:….:::….::…..:::::…:…..:.:..:…:.

Utálok sötétben felkelni. Még akkor is, ha az délután hatkor történik.

Hosszú idők óta az első olyan hónap, amikor nem váltott mínuszba hó végén egyikünk bankkártyája sem. (Oké, pár ezer forint maradt, de nem ez a lényeg.) Jövünk föl, mint a talajvíz.

Örülni viszont nem sokáig tudtam neki, mert beesett egy ötvenezres közös vízköltség, meg egy negyvenezres kerékpárjavítás.

Nej nekiállt exceltáblát vezetni a kiadásokról.

Folyamatosan jelennek meg okosabbnál okosabb cikkek a hétvégi miskolci üggyel kapcsolatban. Hogy mit is mondott a főrendőr, meg hogy mire is gondolhatott, amikor azt mondta.
Remek, többszörösen átgondolt, talán túl is bonyolult cikkek. Illetve olykor túl érzékeny, máskor meg érzéketlen cikkek.
Látszik, hogy ez értelmiséget megtermékenyítette a sztori. Rengetegen igyekeznek kifejteni az álláspontjukat. És persze megjelentek azok a publikációk is, melyek politikai hasznot akarnak csiholni a történetből.

Egy dolog hiányzik ebből a felfordulásból, de az nagyon. Azokat ez embereket nem akarja megszólítani senki, akiknek az udvarába már hatoltak be cigányok, akikhez – akár rendszeresen is – lopni járnak cigányok. Ezek az emberek nem szociológiai tanulmányokat akarnak olvasni – ők egy olyan rendőrt, egy olyan rendőrséget szeretnének látni, ahol legalább értik a problémájukat. Ahol nem azt hallják, hogy ‘ne haragudjon, Józsi bácsi, de nem tehetünk semmit’. Ezeket az embereket kurvára nem érdeklik a százalékok, ők hatékonyságot szeretnének látni.
És nincsenek kevesen.

Kezitcsókolom, vegyük már észre, hogy ha úgy csinálunk, mintha ezeket az embereket nem fosztogatnák, mintha ezek az emberek nem lennének áldozatok… akkor a keletkező vákuumba bárki benyomulhat, mint aki felkarolja a szegény emberek panaszait.
És jelenleg egyedül a szélsőjobb vette észre ezt a lehetőséget.

Jó lesz ez nekünk?