Nemeuklidészi seggek – update

Pedig jónak nézett ki. Jó a szerző (bár drámát még nem láttam tőle), jó a rendező és jók a szinészek, nagyon is jók.

Aztán közhelyparádé lett belőle, egy csomó pucér nővel. Jöttek sorra a természettudomány jól dramatizálható csodái. Akár pipálgathattam is volna: igen, megjött Gödel (pipa), aztán azzal kezdte, hogy ráírta alkoholos filccel Rubens egyik festményére, hogy ‘ez nem egy nő’ (Magritte, pipa), majd nem sokkal később megjelent természetesen a Heisenberg-reláció is (pipa). A párhuzamosok, ahogy vártuk, a végtelenben találkoztak (pipa). Még számítottam az ekvivalencia-egyenletre is, de úgy látszik, az már nem volt igazán dramatizálható.(1) Meg a szegény Boltzman sem. Hiszen állandó. Nem fejlődőképes.

Ha egy szóval akarnám jellemezni, akkor azt mondanám, hogy ‘hatásvadász’. Ha kettővel, akkor azt, hogy ‘nagyon akar, de’. Bocs, ez már három. A darab fő mondanivalója egyébként az, hogy Rubens, aki végig azt hajtogatja, miszerint ő mindent megfestett, a végén – Gödel hatására – elbizonytalanodik. Hiszen a mindenben, mint rendszerben, szükségszerűen lennie kell egy olyan állításnak is, melyről biztosan nem lehet eldönteni, hogy igaz-e vagy sem. Azaz a minden nem minden, a mindenen kívül léteznie kell egy másik mindennek is. Azaz az Isten sem az az Isten, akit mi a mindennek képzelünk. Azaz az igazság mindig odaát van… és mindig van odaát.(2)
Katarzis.

Jók voltak: a köszvény… és a Helene-t alakító leányzó, ahogy odatette magát. Szószerint. Meg úgy egyébként is, a szinészekkel semmi bajom nem volt, jól végezték a dolgukat. Ugyan többször éreztem úgy, hogy a monológjuknak/dialógjuknak semmi helye nincs a történetben – különösen az angyalnál, amikor elkezdett filózni azon, hogy ő most tulajdonképpen milyen lény is – de ezekről nem a szinészek tehetnek.

(1) Pedig. Például:

Haver, képzeld el, nyomod a gázt a verdában, hasítasz, mint a villám, ezer, kétezer… háromszázezer – és nem ám kilométerperóra, hanem perszekundum! – aztán odalépsz még egyet a gázra, felbőg a motor, de a kocsi nem gyorsul, hiába taposod még jobban a pedált… bazdmeg, a beleölt energiából sebesség helyett egyszerre tömeg lett!

Mi ez, ha nem dráma?

(2) Nyilván aki most hall először Gödelről, annak ez megdöbbentő lehet. De Gödelnek a fent leírt gondolata már annyira, de annyira közhely lett, hogy aki itt hallott róla először, az nem nagyon lehet büszke magára.

[Update]
Azért hadd írjak még egy pozitívumot az előadásról. Az alapötlet, mármint az, hogy mi mentén feszüljön egymásnak a két géniusz, tényleg jó volt.
Rubens: – Azt festem, amit látok – mert az a valóság!
Gödel: – Ha használná az agyát, tudhatná, hogy amit lát, az nem a valóság!

2 thoughts on “Nemeuklidészi seggek – update

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *