Lövés a sötétbe?

Nem ajánlom. A hallgatás sokkal jobban fizet. A hülyeségnél mindenképpen.

1996-ban jártam vidékről interjúzgatni. Egy zuglói kis cégnél – tipikus panelbété – elémtettek egy szakmai tesztet, hogy legyek szíves. Az első oldalon nagy betűkkel ott voltak a játékszabályok:

  • Jó válasz: 5 pont.
  • Üres válasz: 0 pont.
  • Rossz válasz: -5 pont.

Akkor még nem éreztem azt a hatalmas tapasztalatot, mely emögött a kiértékelési szisztéma mögött volt. Ma, amikor már álltam a puska másik végén is, fejet kell hajtsak az akkori teszt készítőjének korrektsége előtt.
Ugyanis akár bevalljuk, akár tagadjuk, amikor kiértékelünk egy tesztet, akkor egy rossz válasz sokkal többet nyom a latban, mint egy kihagyott kérdés.

Hogyan is megy ez? Én vagyok a kiértékelő, olvasom a lapot. Kérdés. Válasz. Nagyjából jó. Újabb kérdés. Válasz. Hát, nem pont erre gondoltam, de még elfogadható. Újabb kérdés. Semmi válasz. Oké, ezen a területen nem jártas. Újabb kérdés. Válasz. Mi van? Úristen, ekkora baromság nincs is a világon!
És egy ilyen baromság sokkal jobban megragad. Ez lesz az a pályázó, “AkiAztABaromságotÍrta”. Hiába írt előtte egy csomó jó választ. Megkockáztatom, 40 kérdésből jobb kép marad meg arról a pályázóról, aki 20 kérdésre jól válaszolt, 20-ra meg sehogyan, mint arról, aki 30 jó választ adott, de vagy 5 ordító baromságot is írt. Aki ugyanis nem válaszolt, az tanítható. De akinek már él valami kép a fejében – és ez a kép köszönő viszonyban sincs a valósággal – azzal először el kell felejtetni a mostani tudását és csak utána lehet tanítani. Ha egyáltalán hagyja magát meggyőzni arról, hogy ő tudja rosszul.

ps.
Ez MCP vizsgánál, azaz totó jellegű tesztnél, nem igaz. Ott, ha egyáltalán gőzöd sincs a helyes válaszról, az utolsó pillanatban azért még lőhetsz vakon az egyik válaszra. A vizsgaközpontokban gép értékel… annak meg úgyis megvan már a véleménye az emberekről.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *