Wilderness permit

Végül csak megérkezett. Őrület, mit kellett kepesztenem érte.

Mi is ez tulajdonképpen? Vadon Engedély – ha szószerint fordítom. Földönalvási Engedély – ha értelem szerint.

Na, elég a ködösítésből.

Az ünnepek alatt volt végre időm komolyabban belevetni magamat az idei amerikai út megszervezésébe. A repülőjegyet szerencsére még a válság beütése előtt kifizettem. (Ma már nem merném megvenni.)
Maga az MVP Summit március első hetében lesz, mi Attilával február utolsó hetére rászerveztünk egy kis csavargást: Arizona, Grand Canyon, Las Vegas, Los Angeles, San Diego. Méghozzá, ha lúd, akkor már legyen kövér: ilyenkor még nem elviselhetetlen a forróság a kanyon alján, tehát le lehet menni, ott lehet aludni, másnap vissza lehet mászni. Fedett szállás egy van a nagy gödör alján, egy Phantom Ranch nevű tradicionálisan romantikus túristaház. Még szeptemberben próbáltam lefoglalni két ágyat, de csak sátáni kacajt kaptam válaszul: barátom… talán, ha egy évvel korábban foglalsz, akkor még lett volna esélyed.
Maradt a földön alvás. Kemping szerencsére több is van odalent, egy konkrétan nem is messze attól a ranch-tól. Habár még nem döntöttük el Attilával, hogy sátrazunk-e vagy csak bivakolunk, de ez tulajdonképpen mindegy is – ahhoz, hogy ott aludjál a földön, szükséged lesz egy wilderness permit-re. Ugyanis maga a kanyon hiába nagy, de azért véges méretű, az egy időben lent tartózkodó személyek száma értelemszerűen korlátozva van.

Eddig oké.

Most képzeld el, hogy december közepén kaptam egy levelet Arizónából. Rendes papír alapút. Azt írták benne, hogy ugyan lefoglalták számunkra a kétszer két négyzetmétert a földön, de ez még nem a wilderness permit: ugyanis nem tudták kiolvasni a kézírásomat a bankszámla adataimnál, így nem tudták leemelni a húsz dollárt.

Most hagyok egy kis időt, hogy végig tudd csócsálni a fenti mondatot.

Hol is járunk az időben? XXI. század. Az internet kora. Tkp. már az előző vége is az volt. Különösen Amerikában.
Ehhez képest a Grand Canyon National Park kőkeményen papír alapú.

Mi is lenne a feladat?

  1. Megkérdezni a túristát, mikor szeretne a kanyonban aludni.
  2. Leellenőrizni, hogy az adott régióban akkor van-e még hely.
  3. Ha igen, akkor bekérni a fizetőeszköz adatait.
  4. Leemelni a zsét.
  5. Elküldeni emailben a pdf formátumú engedélyt.

Az egész simán mehetne egy webes alkalmazásból. Ehelyett…

Oké, valami mocorgást lehet észlelni. De azért ez még igencsak halvány.

Kezdődik ott, hogy az igény bekérése. Két lehetőséged van: vagy kitöltesz egy elektronikus formot, majd annak az eredményét nyomtatod ki… vagy letöltesz egy üres pdf űrlapot, kinyomtatod és kézzel töltöd ki. Ezzel ki is merítették a folyamatban az elektronika használatát. Az, hogy az elektronikus form eredménye elektronikusan át is menjen hozzájuk, akár egy nyomorult email formájában… azt már nem.
Az agyam akkor dobta le végképp a szíjat, amikor roppant kedvesen megkértek, hogy próbáljam meg időben elküldeni a kérésemet, mert sok az igénylő, a rangereknek pedig rengeteg idejét veszi el a levelek szortírozása, az időpontok ellenőrzése, illetve a levelek megválaszolása – így az engedélyhez jutás hetekig is elhúzódhat.

Aztán sóhaj, majd elkezdtem kitölteni az elektronikus formot. Nem működött. Beleírtam a dátumokat, de nem jól összesítette a napokat. Újabb sóhaj. Üres űrlap nyomtatása, kézzel kitöltés. Postáról fax.
A többit már tudod.

Természetesen az újabb űrlapot szintén kézzel töltöttem ki, de most már ló nagy számokat és betűket írtam. A nevemet külön is leírtam egy nagyobb üres helyre, mert az eredeti levelük alapján azt is benézték rendesen. Újabb fax. Ezúttal már sikerült elolvasniuk, pár napra rá leemelték a zsét.

A két ünnep között kaptam meg a vastag borítékot. Benne volt egy A4-es kemény papíron az engedély, mellette pedig egy DVD. Rajta egy túrázási útmutató (pdf), meg egy 22 perces rövidfilm arról, mi mindenre kell figyelni a kanyonban.

Csak néztem hülyén. Istenbizony, nem értem. Az egészet simán le lehetne zongorázni elektronikusan. A videót is le lehetne tölteni a neten keresztül. Ehelyett fizetgethettem a tengerentúli faxokat, ők meg a tengerentúli leveleket, na meg a tömérdek adminisztrátort. Cserébe a folyamat viszont piszok lassú.

Amerika…?

This entry was posted in Utazás.

2 thoughts on “Wilderness permit

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *