Preferenciák

Még abban az időszakban, amikor keresgettem azt a munkáltatómat, akiért majd életemet és véremet (nem panaszkodhatok, háromszor is nulláról kellett kezdenem), szóval akkoriban alakult ki bennem egyfajta negatív preferencia. Hogy melyek azok az iparágak, amelyekbe erkölcsi megfontolások miatt semmiképpen se. Ilyenek, például, hogy az ember nem megy el dohánygyárhoz vagy az ukrán maffiához.

Mostanában hallgatom a rádiót, látom a reklámtáblákat a városban… és szorgalmasan biggyesztek cégeket ehhez a listához. Például most már azt mondom, nem bírnám összeegyeztetni a lelkiismeretemet azzal, hogy mondjuk egy banknál dolgozom. Hirtelen nem is tudom, melyik a károsabb: amikor egy cég profit elérése céljából gyenge akaratú embereket mérgez fizikailag, vagy hasonlóképpen profit növelés céljából gyenge agyú embereket vezet meg, vezet olyan útra, melynek végén teljes családi csőd leselkedik rájuk. Vegyen karácsonyi ajándékot hitelből! Nehogymár a szerettei megharagudjanak, hogy nem költ rájuk erején felül! Ne is foglalkozzon vele, hogy éppen világgazdasági válság, hosszan elhúzódó recesszió van!

Hányinger.

11 thoughts on “Preferenciák

  1. Jaj, szegény szőrszál, fel lett hasogatva. :-)

    Akkor pontosabban fogalmazok: bank alatt a kétszintű bankrendszer alsó szintjén tevékenykedő intézményekre gondoltam.

  2. Ezen én is filóztam már.
    A legnagyobb magyar telkónál dolgozom, az öcsém szerint ez kb. bűn.
    Ő egy banknál (takarékszövetkezet dolgozik :))

    Belülről mindig másképp látja az ember. Egyrészt ugye ott az önigazolási kényszer, tehát mindig ki lehet arra lukadni, hogy mi alapvetően segítünk az embereknek.

    Másrészt viszont remek közgazdasági elméletek vannak a vásárlói döntésekről. Az emberek lusták utánanézni dolgoknak, ha mégis utánanéznek akkor nem értik meg a lehetséges opciókat, stb.
    Szóval szegény szolgáltatók mindent megtesznek, de az emberek önmagukat csapják be információhiányos állapotban. :))

    Ha ezt nem veszi be a gyomrunk, akkor tényleg annyit kijelenthetünk, hogy egy bank nagyságrenddel erkölcstelenebb egy telkónál, mivel sokkal bonyolultabb, nagyobb horderejű és hosszabb távon kiható pénzügyi döntést követel meg a vevőitől, és közben nagy ívben szarik a vevők edukálására. Próbáljon meg két hitelt vagy betétet összehasonlítani a kedves vevő – nem fog sikerülni.

    A TV negatív megitélésével egyetértek, bele van kódolva a rendszerbe, a gerinctelen médiagecik tömege dolgozik ott. Ezt a tapasztalataim is visszaigazolják…

  3. Érdekes, alapvetően úgy gondolom, van morális tartásom, és talán a maffiának és a kormánynak nem is dolgoznék, de amúgy eszembe nem jutna ez alapján szelektálni.

    Jó, dohányzom, és bankhitelem is van a házon.

    Valamiért sem a dohánygyárakat, sem a bankokat nem tartom etikátlanabbnak, mint amilyen butának és gerinctelennek a ‘A Sátán akaratára cselekedtem’ embereket (ld. még ‘a reklámok miatt dohányzom’, ‘a bankok miatt adósodtam el’, ‘a videojátékok miatt öltem’).

    A szabad akarat nagy szívás tud lenni.

  4. Az IT szakterületeit másképp nézem (ez nyilván vitatható).
    Szerintem a munka jellege határozza meg, hogy hol is akarnék dolgozni. Hiszen egy diffegyenlet, egy sorbarendezés, egy lokális minimumszámítás stb. ugyanaz mindenhol. Elsödleges a szakmai szempont.
    Másodlagos a munkavégzés körülménye.
    Harmadlagosak a munkatársi viszonyok.
    Ezek alapján születhet meg a szándék, hogy akarnék-e az adott helyen dolgozni.
    E szándékomat azonban módosítják (igen erősen) a munkaadó céljai.
    Ezek viszont csak a munka végzésekor derülnek ki. Itt lehet ellentmondás életfelfogásom (pl. erkölcsi megfontolásaim) és a konkrét feladat között.
    Nem vennék részt olyan munkában, ahol a feladat pl. azon alkoritmus elkészítése, hogyan lehet 3 milló nyudíjason behajtani olyan költségvetési hiányokat, melyeket más társaság “termelt” ki.
    Vagy olyan munkákban, ahol a “termék” célja más ember becsapása.
    Sem gyilkoló ezközök fejlesztésében segédkezni. (Evvel azonban ráfaragtam, mert a legjobb szakmai munkáimnak mindig volt HM, vagy egyéb erőszakszervezeti háttere.)
    Egy ideig úgy gondoltam, az egyházakat is kihagyom. Megtaláltak azonban olyan feladatokkal, amiket nyugodtam elvállalhattam ilytén skrupulusaim feladásával (cigányvajda, plébáni, katolikus egyetem).
    Ez valóban egy nehéz kérdés.

  5. wotan,
    a vajda emberei hozták haza kézben kisebbik fiamat egy utcai motorbalesete után késő este. Napokig kórházban ápolták. Elmentem a vajdához később megköszönni (ekkor még nem tudtam ki ő). Az égboltot letéptem volna a kölkökért, úgyhogy minden kérését teljesítettem. A vajda ajánlott be egy plébánosnak, hogy jó munkát végeztem nála. Ez – ilyen körülmények között – visszautasíthatatlan kérés volt. Az egyetemi munka a pénzről szólt.

    Én nem szóltam lelkiismeretről, hanem talán a lelkiismeretesen végezhető munkáról, amelynek eredménye és hatása vállalható. Ez nagy különbség.

  6. bdhrm:

    (a Celeb-et kikérném magamnak :) )

    miután volt némi közbeszerzéssel kapcsolatos munkám, most azt mondanám, hogy az egész állami szektornak nem szívesen dolgoznék (etikai és gyakorlati megfontolásból egyaránt), de úgy leginkább csak vicc volt, na :).

    JoeP:

    ahogy én látom, ez kicsit olyan ‘guns don’t kill people’ téma.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *