Nap, amikor fel sem lett volna szabad kelni

Utálok sötétben kelni… de amilyen borult idő van mostanság, a sötétség alattomosan belecsúszott a reggeli eszmélő zónámba. Ma reggel is… csörgött az óra, ránéztem: ne hülyéskedj már, hiszen még sötét van. De aztán, ha nagyon lassan is, de realizálódott, hogy 7 óra van, ez bizony nekem csörög.
Kibotorkáltam a vécére, tettem, amit tennem kellett… és döbbenten vettem észre, hogy mellépisiltem. Pedig nem szoktam. Hja, az öregedést is el kell kezdeni valamikor – gondoltam – de pont egy ilyen ocsmány reggelen? Na, mindegy, úgy pizsamában feltakarítottam a klotyit.
Az intermezzo rendesen meg is alapozta a kedvemet a reggelihez.
Istenbizony nem ezért metéltem el a kiflivel együtt az egyik ujjamat is. Salvekvick.
Zuhanyzás, öltözés, hajgumi. Ami máskor már egyből ugrik a helyére, de ma reggel az istennek sem akart sikerülni. Bad Hair Day! – ugrott be egyből a klasszikus műveltségem. De nem kezdtem el tőle hangosan röhögni.
Mire végül sikerült emberi formájúra gumiznom magamat, csuronvíz lett a hajam is, meg az ingem is. Ing ment egyből a szennyesbe, én meg vettem egy újabb gyors zuhanyt.
Aztán eszembe jutott, hogy valamit még meg akartam nézni a neten. Gép bekapcsol, nézném… de kurva lassú a net. Sóhaj. Felmásztam a padlásra, resetelni a routert. Közben beugrott, hogy ki van égve fent a villanykörte. Zseblámpa, tartalék izzó. Aztán kiderült, hogy nem az izzó ment szét, hanem a foglalat rohadt el. Mentálisan feljegyeztem. Router reset, visszamásztam, az internet immár döngetett.
Irány a munkahely. Erre ahogy kiléptem a kapun, megint belefutottam egy szemétkupacba. Csütörtök reggel viszik el a kukákat – és valaki rendszeresen mellépakolja éjszaka az egyéb szemeteit is. A kukások persze nem viszik el, a szemét meg ittmarad a házak között… aztán szorgos kezek minden éjszaka hozzápakolnak újabb kupacokat. Hiszen egy kupac már van, úgysem veszi észre senki, hogy gyarapodott. Így lesz szeméttelep egy kertvárosból. Most például egy csomó üres kartondobozt b@szott ki valaki. Ahelyett, hogy elvitte volna a szelektív kukákig. Eszméletlen, milyen ázalagagyú, közösségi életre alkalmatlan, igénytelen seggfejek élnek közöttünk. És ha elviszed helyette, akkor legközelebb sokkal bátrabban pakolja ki, hiszen a múltkor is elvitte valaki.
Legközelebb virasszam végig a szerda éjszakát, sörétes puskával? Mást nem lehet az ilyen barommal szemben.

Jézusmária, és még mindig csak reggel van.

Aztán gálya a munkahelyen. De a mai nap krónikáját már itt írtam meg.

2 thoughts on “Nap, amikor fel sem lett volna szabad kelni

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *