Riadó Kiadó

Megint bepróbálkoztam… és elrettentem.

Itt irkáltam már egyszer arról, mennyire is reménytelen manapság akármilyen munkát könyvként kiadatni. A magam részéről nem is foglalkoztam többet vele… egészen addig, amíg véletlenül bele nem futottam ebbe a linkbe: Új szerzőket keresünk!

Végiggondoltam: miért ne? Egy próbát megér. A korábban említett utazgatásos kézirat majdnem készen van. Oké, egy-két napot még dolgoztam rajta, kidobtam a gyengének talált írásokat, beleszerkesztettem azóta megesett kalandokat, teljesen ábrátlanítottam (első olvasásra így kérték) és fésültem egy újabbat a szövegen. Elküldtem.

Két hét múlva jött a válasz: nem is rossz az anyag. Küldjem el az ábrákat. Visszafogtam magam, minden fejezethez csak egy ábrát választottam ki, majd elküldtem a húsz képet. Vártam.
Egy hét múlva kaptam postán egy szerződésfélét. Főztem egy kávét majd leültem az étkezőben. Szeretek szerződéstervezeteket olvasgatni.
Kábé öt percig tartott a varázs. Utána hirtelen nem tudtam, hogy röhögjek-e vagy dühöngjek.

A feltételek nagyjából így néztek ki:

  • 3000 példány
  • 5500 HUF/darab
  • 10% részesedés a bevételből
  • költségátvállalás: 930e HUF egyben vagy 310e három részletben. Plusz ÁFA.

Istenbizony, első körben azt hittem, az utóbbi tételt nekem fizetik. De elolvastam még egyszer és leesett, hogy ennyivel kell még beszállnom a kiadásba. A kézirat mellett.

Elő is kaptam nyomban a zsebszámológépemet és böködni kezdtem.

Realista, enyhén optimista verzió:
Két év alatt elfogy kétezer darab a könyvből. A kiadóhoz bejön 11 milla, ebből én megkapok 1.1 milliót. Ha levonom a költségátvállalást (930e*1.2= 1.116M) akkor marad… izé. Buktam 16e forintot.

Egészségtelenül optimista verzió:
Öt év alatt elfogy az összes példány. A kiadóhoz bejön 16.5M forint. Ebből én megkapok 1,65 milliót. Vonjuk le megint a költségátvállalást, marad 534e forint. Ez százalékosan kifejezve egész pontosan a bevétel 3.23%-a. Megalázóan alacsony részesedés.

Lássuk, mit is kapok ezért? Egy boldog prospektus teljes boldog oldala foglalkozott mindazon szolgáltatásokkal, melyeket a Kiadó nyújt. Például 10 évig menedzseli a könyvemet, jelentsen ez bármit is. Sőt, a szolgáltatások között szerepel az is, hogy a világon egyedi ISBN számot szerez a könyv számára. Mintha ez nem lenne kötelező minden kiadványnál.
Természetesen volt még töltény a tárban. Egy másik boldog prospektus elhúzta a mézes madzagot. Hogy Rowling egy csóró, éhező családanya volt, aztán minden megtakarított pénzét beleölte egy kéziratba – és most a világ legjobban fizetett írója. Tehát igenis léteznek csodák, csak bíznunk kell magunkban.(1)
Ezek után nyilván kiváncsi lettem, kik azok, akik bíznak magukban. Egy harmadik boldog prospektusban fel voltak sorolva mindazon kiadványok, melyek hamarosan kijönnek a Kiadó gondozásában. Végignéztem… és az ajánló alapján egyiket sem vettem volna meg. Pedig könyvbuzi vagyok: ha már csak egy picit is megdobban a szívem egy könyv láttán, már veszem is. De gondoljuk végig higgadtan: ki is az, aki úgy könnyű szívvel kiadna 5500 forintot egy névtelen hapi útleírásaiért?

És akkor ott van még az örökös kétség: a szerző semmilyen formában sem tudja ellenőrizni, hogy _ténylegesen_ mennyi fogyott a könyvéből. Kénytelen vakon megbízni a Kiadóban. Dehát, erről szól a belinkelt írás.

Szóval ment vissza a levél: köszönöm, de nem. Ugyan jött még egy próbálkozás, miszerint van egy kedvezőbb ajánlatuk: csak öt évig fogják gondozni a könyvet, a költségtérítés pedig annyi lenne, hogy megveszek 40 darabot a könyvemből (negatív tiszteletpéldány??), igaz, a részesedési százalékom is kevesebb lenne valamivel. Itt már meg sem kérdeztem, mennyivel – látatlanban mondtam nekik búcsút.

Igérem, nem kavarok többet. A legegyszerűbb – és gazdaságilag legkifizetődőbb – úgy látszik tényleg az, ha kirakom az egészet a netre. Valószínűleg a két ünnep között lesz is időm rá.
Addig már fél lábon is kibírjátok.

(1) Aranyos sztori, egy Békés Pál interjúban olvastam. Tudni kell, hogy az írónak van egy gyerekkönyve, Kétbalkezes Varázsló címmel. Ennek a könyvnek az első fejezete egy varázslóiskolában játszódik, és arról szól, hogy a későbbi főhős mennyit szerencsétlenkedett már diák korában is. Volt benne minden, ami egy iskolában szokott: rosszindulatú tanár, balszerencsés vizsga, kellemetlen helyzetek, sárkány… és egyéb varázslós dolgok. Az író ügynöke bekopogott a kézirattal egy angol könyvkiadóhoz is. Hátha. Elolvasták, majd azt mondták, hogy kösz, de inkább nem. A kiadó előszobájában pedig ott üldögélt Rowling, aki szintén valami kézirattal házalt.
Nyilván nem tudja senki, mi is történhetett pontosan… de mi van akkor, ha a kiadó azt mondta a hölgynek, hogy nézze, maga jól ír, de a történet gyenge. Mit szólna egy varázslóiskolás könyvhöz?

8 thoughts on “Riadó Kiadó

  1. (1)
    Ezt a sztorit én is hallottam több forrásból. De:

    Szerintem a HP egy erős közepes könyv (sorozat), túlságosan elnyújtva. Ötlet sem több mint közepes. Ami veszett jó az a hype, amiért marketingeseknek irodalmi Nobelt kéne adni. Ehhez viszont nem sok köze Békés Pálnak.

    Viszont ha bárki a világ legjobban kereső írója lesz egy útiélményes könyvvel ennél a “kiadónál”, akkor pereld le a fejüket :).

    Egyébként én Mivanvelem blog függő vagyok (apropó a nyaralásos részeket kéretik naponta publikálni, nem ám a végén ömlesztve ;)), de 5500 Ft-ért inkább két láda sört vennék (bocs nem neked szól, hanem az árképzésnek).

  2. Üdv néktek (long time lurker, stb)

    Felteszem azért elgondolkodtál a donation alapú terjesztésen is, ha már úgyis letölthetővé teszed… hisz a semmi bevételnél minden jobb :) Esetleg a teljes verziót csak egy normálisabb összegért?

    Egyébként -bár szinte minden író merít valahonnan- Neil Gaimannak szintén volt egy kisértetiesen hasonló sztorija egy szemüveges varázslótanoncról (Books of Magic), bár ez egy Gaiman/Pratchett rajongónak valószínűleg nem újdonság :)

  3. Felteszem azért elgondolkodtál a donation alapú terjesztésen
    Eddig nem gondoltam rá, de nem is rossz ötlet.

    Esetleg a teljes verziót csak egy normálisabb összegért?
    Nem, ez szóba sem jöhet.

    A Pratchett rajongó stimmel, Gaiman-nel óvatosabb vagyok. Eddig néhány novellát, a Good Omens-t (naná) meg az Amerikai Isteneket olvastam tőle. Nem rosszak, nem rosszak, de kell még valami, hogy rajongjak.

  4. apropó a nyaralásos részeket kéretik naponta publikálni, nem ám a végén ömlesztve ;))
    Azt nagyon megsínylené a minőség. El se hiszed, mennyire nyersek a napi írások. Ezeket a végén fésülöm egybe, immár az otthoni, kényelmes főnöki székemben ringatózva.

    de 5500 Ft-ért inkább két láda sört vennék (bocs nem neked szól, hanem az árképzésnek)
    Ne is mondd. Én nemrég szembesültem vele, hogy 4000 alatt gyakorlatilag nincs értelmes könyv. Mindösszesen egy lógó orral jöttem ki a könyvesboltból. (Gyk. olcsóbb az Amazonról angol könyveket rendelni.)

  5. Tehat a konkluzio: lada sor alapu donation megoldas :)

    Meg egy picit off: Gaiman valoban fura, de ugyesen feszegeti a hatarokat (jo pelda az Amerikai Istenek). A “Tukor es Fust” ill. a “Sosehol” amik igy hirtelen beugranak tole, tetszettek.

  6. @Zsolt:
    Megtörtént. A blog baloldali sávjában láthatod a könyveket, ezek közül mindegyik letölthető. (Mivel mindegyik tele van grafikával is, így csak pdf formában.) Amelyiknél láttam értelmét a papír formátumnak, az meg lett luluzva.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *