Házi elektronika I – NAS

Nagyon hosszú post lesz és nagyon kockafejű. Akit nem érdekel a házi elektronika, az még most lapozzon, amíg megteheti.

Minden család életében eljön az a pillanat, amikor mind a család ura, mind hites neje, de még a gyerekek is kiharcolják maguknak a saját számítógépet. Nyilván először csak lepukkant, roncs gépek óvatoskodnak be a háztartásba, aztán egyszer csak mindenki kedves lesz, mindenki így hízeleg, úgy kedveskedik… csak ezt a videókártyát cseréljük le, mert a régin nem megy a KillAllofThem 7.0 verziója, nem lehetne egy kicsit több a memória, esetleg a processzor. Nem részletezem, ismerjük a folyamatot. A végén mindenkinek lesz egy egész jó gépe, a számítástechnika polc pedig tele lesz kidobott alaplapokkal, kártyákkal.
De működik a családi hálózat. Az internethozzáférés nyilván fel lett bővítve legalább 8 mbps-re és elszaporodtak a routerek, switchek, access pointok. Tiszta kkv. Illetve majdnem: beleütközünk a kis cégek tipikus problémájába. Tartomány vagy munkacsoportok? Állandóra bekapcsolt szerver vagy megosztások a kliens gépeken? Az állandó szerver szimpatikusabb… de mennyit is zabál egy folyamatosan bekapcsolt erős gép? Meg mennyit is zúg?
Oké, domain kilőve. De fájlszerver kellene. Legalább RAID1, persze.
Milyen lehetőségeink vannak? (Mielőtt belemennék a részletekbe, megjegyzem, én valamikor az év elején jártam körbe a piacot. Nyilván azóta sokkal több cucc jött ki, sokkal olcsóbbak is lettek… tehát csak óvatosan.)

1. Felbővíteni egy munkaállomást, USB v. külső SATA vinyókból már annyit csatolhatok rá, amennyit akarok, simán menne a RAID5 is. Igenám, de akkor ennek mindig mennie kellene. Nálunk ez mondjuk nem gond, az én gépem tényleg többet megy, mint áll. Csak éppen nem mindig érhető el a hálózaton (VPN), meg amilyen gonosz vagyok, sokszor teljes terhelésen hajtom – azaz nem lenne erőforrása kiszolgálni a többieket.

2. USB Hub
Vannak egyszerűbb kütyük, melyeket rá lehet dugni a hálózatra, majd a beledugdosott USB vinyókat már el lehet érni a neten keresztül is. Például itt van egy a Linksys-től. Ezt össze lehet kombinálni egy vagy két WD Mybook USB meghajtóval… és nem is rossz. Majdnem NAS.

3. NAS
Ez már a nagyfiúk játszótere. Nyilván ez a legdrágább is. Viszont ez az a kategória, ahol elkezdhetünk igazi redundanciáról beszélni. Nem megyek bele a részletekbe, rengeteg gyártó rengeteg terméke közül lehet választani. Én végül a D-link DNS323 mellett voksoltam. Akkoriban 50e körül volt a doboz, a két 500 GB vinyó szintúgy, tehát egy százasból volt 500 GB RAID1 fileszerverem. Meg print szerverem. Meg FTP szerverem. Meg uPNP AV szerverem. Meg torrent kliensem. (Bár az utóbbiakat még nem röffentettem be. Idő.)
Megjegyzem, ma már 40e alatt is meg lehet kapni, a vinyóárakról nem is beszélve.

Az első találkozás durva volt. Elátkoztam Voltától kezdve Edisonig mindenkit, aki egyáltalán foglalkozott az elektromossággal. A cucc jobban fagyott, mint a borhűtőm. De annyira, hogy ilyenkor kikapcsolni sem lehetett – ki kellett húzni a konnektorból majd visszadugni. Egy RAID1 tömböt. Nem voltam nyugodt. Aztán voltak más bajok is. A felhasználóbarátságosságától sem csapkodtam földhöz a seggemet. Egy megosztáshoz csak egy jogosultság volt rendelhető. Azaz ha egy könyvtárhoz a felnőtteknek írási, a gyerekeknek olvasási jogot akartam állítani… akkor két, különböző nevű megosztást kellett ráraknom a könyvtárra. Meg bedugtam egy USB vinyót a hátsó portjába – erre kiderült, hogy ez egy kiherélt USB port, csak nyomtatót fogad el. (Miért???) A gigabites hálózati portja… meg gyakorlatilag vicc.

Aztán összerázódtunk. Feltúrtam a netet, találtam egy csomó fórumot. (Bevezető, fórum.) Kiderült, hogy a cucc remekül hekkelhető, van rá minden, mi szem-szájnak ingere. Leszedtem egy nem hivatalos béta firmware-t, feltettem – és megszűntek a fagyások. (Az mondjuk vicces volt, hogy azt írták, előtte mentsek mindent, mert a firmware újraformázza a lemezeket. Ja, nekem meg hegyekben álltak otthon az 500 GB szabad kapacitások.) Kifejezetten tetszett, hogy meglehetősen sok riasztás állítható rajta, ezeket emailben is képes elküldeni. Ma már tényleg úgy használjuk, hogy időnként azt sem tudjuk, hol is van egyáltalán. Csak van és dolgozik. (Nemrég jött ki az 1.05 firmware, ebben már van torrent kliens is. Megint el kellene mélyülni a cuccban egy kicsikét.)

Viszont ha már itt vagyunk… dühöngök egy kicsit. Megint sikerült – nekünk, embereknek – elcsesznünk valamit. Igen, a firmware. Mekkora ötlet volt már, hogy egy kütyü tudását belerakták egy modulba, mely szabadon cserélgethető! Ha akarom, kenyérpirító, ha akarom fűnyíró… de ha akarom, akkor egy okosabb kenyérpirító.
Ehelyett mi lett belőle? Verseny van, a kütyük félkész állapotban jönnek ki. A prospektusaik tele vannak gyönyörű dolgokkal… de a valóság köszönő viszonyban sincs a papírral. Az emberek megveszik… és utána meredten figyelik a gyártó weblapját: mikor jön ki az újabb, az 1.024-es firmware, amellyel már talán stabil lesz a cucc. Talán. És mondjuk tudja legalább a felét annak, amit igértek.
(Pölö a központi Linksys routerünk hetente elszállt. Mászhattam fel a padlásra, konnektorból ki, konnektorba le. Aztán végre kijött a régen várt firmware, frissítettem… azóta működik.)

Egy mindenesetre biztos: ma már semmilyen termékkel kapcsolatban nem szabad dühöngeni, ha szar. Harcolni kell: túrni a netet, várni a firmware-t… és bízni benne, hogy előbb-utóbb minden jó lesz.

– folyt köv. (média center) –