Ömlesztve

Rengeteg anyag gyűlt fel – és nagy része, azt hiszem, megíratlan is marad. Az idő mostanában az életre megy el, írásra nemigen marad. Márpedig ez az ünnep volt jó sokáig az utolsó pár nap, amikor a ház körül sertepertélhettem.

Írtam, hogy gondolok az örökkévalóságra is. Nos, az egyik kertészetben annyit vásároltam, hogy ajándékként hozzámvágtak egy ginko biloba (páfrányfenyő) csemetét. Akkor ugyan nem tudtam elhozni – ember, a csemete is vagy 3,5 méter magas – de az ünnepek alatt szert kerítettem rá. Helyem ugyan nem nagyon maradt – jól teleültetgettem már az udvart és a ház környékét – de itt a tér sarkán még be tudtam suppasztani az akácok mellé. Most már csak 12 évet kell várni, hogy kiderüljön, fiú-e vagy lány… aztán még ezret, hogy istenigaziból kiteljesedjen a fácska.

Azt kell mondjam, a kertre is igaz, amit tanulásra szoktam mondogatni: csinálni kell, összeszorított foggal is, ha másképp nem megy… és egy idő után a beleölt munka meghozza a jutalmát. Minél több munka lett beleölve, annál inkább. Október második fele van, szép idő – és igazi nagyüzem a kertben. Még lehet kapni cserjéket, már lehet kapni gyümölcsfákat/cserjéket… még a fagyok beállta előtt lehet rendezni a sorokat. A magam részéről sikerült is – minden munkát befejeztem, melyeket őszre terveztem. Nem is akarok senkit untatni a felsorolásokkal, jöjjön inkább néhány kép, ahogy a fény játszik a növényeken.

Nagyítás

Roppant kiváncsi vagyok, mi lesz majd ebből a kompozícióból: ecetfa, fügefa, rhododendron, japán birs. Mindegyik olyan, hogy nem fél színeket használni.

Nagyítás

Hasonlóképpen ez az óriási magyal is. Lilák a bogyói, a levele mélyzöld, mely őszre bepirosodik. Gyönyörű. Pedig nem sok kellett hozzá, hogy kivágjuk. (Tavasszal költöztünk – és akkor azért még elég bénácska volt.)

Igaz, volt a héten egy rondán szürke, esős csütörtök is – de akkor meg a nemrég vásárolt médiacentert csesztettem. Azt kell mondjam, rendesen el vagyok keseredve: ez is egyike azon termékeknek, melyeket félkész állapotban dobnak ki a piacra, a mezei felhasználóknak ugye túl sok beavatkozási lehetősége nincs (nem mindenki tud kalóz firmware-t írni), így meg kinlódáshegyek vannak. Mondjuk mostanára már kezdünk összemelegedni, de borzalmasan sok időmet rabolta el, mire megtudtam, mire is jó – és mire nem.
De erről úgyis lesz majd egy hosszabb írás.

Most inkább nézzétek meg, mit látok, miközben itt bökdösöm a billentyűket. Ez egész konkrétan a közvetlenül mellettem lévő ablak. Innen szoktam figyelni a macskák szociális életét.

Nagyítás

És még mindig a fények. Az első kép a kedvenc ecetfámat ábrázolja déli napsütésben. A második ugyanaz a fa, de ekkor már a lemenő nap diktálja a színeket. Nagyon kellemes.

Nagyítás

Nagyítás

Ma már kevésbé fennkölt munkák maradtak. Avargyűjtés – azért tudnak ezek a hársfák, ha akarnak, pedig a levelek fele még fent van – illetve kerékpártároló. Ez az a munka, ahol mindig át kell lépnem az árnyékomat. A múltkor téglát vágtam flexszel, falaztam… most pedig vasat kellett volna flexelnem. Az történt ugyanis, hogy elnéztem a méreteket: az ajtó szárnyai közé két centis rést terveztem – csak elfeledkeztem a malterról. Mely másfél-másfél centiket vett el mindkét oldaltól – így jó egy centi átlapolás lett az ajtók között.
Kész szerencse, hogy felhívtam a mesterembert – aki meggyőzött arról, hogy csak könnyebb a téglát flexelni, mint az acélt. Így végül belevájtam a falba az ajtóvasat – mely megoldásnak meglett az az előnye is, hogy az ajtó helyzete független lett az ökörhugyozás jellegű falazásomtól. Mondhatni, jól néz ki.

Nagyítás

Nem, nem akarom ide kiszervezni a vécét, jelenleg a lomtalanításra váró cuccokat tároljuk kint. Hamarosan az is meglesz, aztán jöhet a burkolás – végül kikerülnek a bringák a nappaliból, a leanderek pedig bevándorolnak a helyükre. Remélem, ez meglesz még az igazi fagy előtt.

2 thoughts on “Ömlesztve

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *