Az élő pénz

Nem akarok túl sok időt vesztegetni a témára, hiszen minden média ezzel van tele – de szó nélkül sem tudok elmenni mellette.

Figyelem, mi folyik a világgazdaságban… és külön groteszk, hogyan jelenik meg ez a magyarban. Közben pedig ott bujkál agyam hátsó szegletében Mérő írása az élő – és evolválódó – pénzről.

Furcsa képzettársítások ugranak be.

Például megjelenik egy kép, ahol az országok legelésző antilopok (a magyar fajta ugye az Anti-lop), körülöttük a szavanna fűtengerében pedig ragadozóként leskelődnek a spekulánsok. Keresik, melyik a leggyengébb, a leginkább sebezhető állat. Senki nem vethet egy követ sem a ragadozókra, hiszen ők biztosítják, hogy tényleg csak az erősek, az egészségesek maradjanak fenn.
Köszönhetően f@szkalap politikusainknak, a mi országunk bizony ott biceg a csorda szélén. Itt ugyanis azt hiszik az emberek/politikusok, hogy mindent meg lehet tenni, semminek sincs semmilyen következménye. Nyugodtan el lehet lopni annak az antilopnak akár két lábát is, hiszen marad még kettő, azzal is el tud menni a forrásig. Nyugodtan rá lehet nevelni arra az antilopra akár tíz felesleges vízfejet is, úgy se használta semmire sem a hátát. Ha az antilopnak így is jó, miért ne.
Nos, az antilopnak természetesen nem jó így. De amíg nincs baj, addig nincs baj.

Csak most éppen baj van, a ragadozók csak kiszúrták, hogy mintha ez az antilop lábak terén kihívásokkal küszködne – melyet nem ellensúlyoz a vízfejek bősége.

Olvasom, hogy mindenfelé csodálkoznak politikusok, gazdasági szakemberek, hogy: “Jé? Hát miért támadják ezt az országot a spekulánsok? Hiszen ez egy atomstabil gazdaság!
Hmm… ennyire hülyék lennének a spekulánsok? Kétlem. Fals információik lennének és az ország sokkal erősebb, mint gondolnák? Lehet.
Bár én azért elgondolkodnék azon, hogy miért támadják meg az országot, most már menetrendszerűen háromévente a ragadozók… dacára annak, hogy eddig egyik támadás sem jött be.