Azaz önfeledt kávézás este tízkor.

Aki régebb óta olvassa ezt a blogot, tudja, hogy én ilyentájban úgy járok, mint az a görbe a vas-szén állapotábra széle felé: ellágyulok.
Október 6-án van ugyanis a házassági évfordulónk.
Habár én nem voltam annyira tudatos, mint az öcsém – “Én csak esőben fogok házasodni – ha már úgyis el van cseszve a nap, legalább essünk túl egyszerre minden rosszon” – de teljesen véletlenül is úgy alakult, hogy pont egy ilyen rossz szájízű napon történtek azok a Bizonyos Örömteli Események. A hogyant talán hagyjuk is, akit érdekelnek a részletek, ebben az írásban elmélyülhet.

Ennek immár 18 éve. Gombócból is rengeteg.

Este felköszöntöttük egymást. Nejtől egy üveg bort kaptam, ő tőlem egy üvegvázát, illetve közösen kaptunk egymástól egy kávéfőző gépet. Egy kissé félrecsúszott a nap egy munkahelyi megbeszélés okán, mire mindent beszereztem, este kilenc lett. Gyorsan magunkévá is tettük az ajándékokat – és beüzemeltük a csoda kávéfőzőt.
Nyilván nem lehetett kihagyni, évek… mit évek, évtizedek óta tervezzük, hogy egyszer veszünk egy igazán ütős masinát. Amely lehetőleg ott helyben aratja a bio kávécserjét, pörköli a babot, darálja és főzi belőle a fekete levest. De ha nem, akkor legalább ágyba hozza a gőzölgő italt.
Nos, ilyen masinára most éppen nem futotta – azért csak tombol a pénzügyi válság körülöttünk – de egy ügyes kompromisszumra igen. Darálás nincs, de kávékapszula van. Frissen darált kávé, levákuumozva. Természetesen megkérdeztem igazi szakértőt is, aki megadta a végső lökést: “Fogalmam sincs, mi ez, de a 20 bar az durván baró!”.

És most itt vagyunk este tizenegy után, roppant elégedetten nézzük egymást – kipattant pupillával, éberen, alvásra képtelenül.

Éljen az ifjú pár.