Dokumentumtár

Új sorozatot indítok a blogon.

Az egésznek az apropója a tegnapi nagytakarítás. Igaz, hogy erre a hétvégére eredetileg vagy kajakozást vagy kerti molyolást terveztem, de az időjárás keresztülhúzta mindkét elképzelésemet. Szerencsére hatalmas kupacban várnak rám benti munkák is, így belevágtam az iratokat tartalmazó dobozok rendberakásába. (Az előző lakásból tizensok doboz papírt – mindenféle iratokat – költöztettünk át. Ezek a dobozok megbontatlanul álltak a könyvespolcon, megakadályozva magának a polcnak a használatbavételét is.)

Régen vigyorogtam ennyit. Újból megtaláltam az összes naplómat, az ötödik általános iskolás olvasónaplóimat, a rajzfüzeteimet, a korai publikációim mesterpéldányait… és eszméletlen hivatalos iratokat a múltból. Este jött az ötlet, hogy ezeket a kordokumentumokat meg kellene osztani másokkal is, ne csak nekem érjen fülig a szám.

Rögtön erősen kezdek. Az alábbi hivatalos levelet apósom kapta 1978-ban, a munkahelyén. Ez tulajdonképpen egy írásbeli dicséret. Hogy miért? Tessék elolvasni.

ps.
Bár a lehetőség csábító, de mindegyik dokumentum abszolút eredeti. Semmi photoshop.

4 thoughts on “Dokumentumtár

  1. Gratula az ötlethez! A Budapest retro,Balaton retro után ez lehetne a Privát szféra retro..
    Ezt a gyöngyszemet simán 20 évvel korábbra datáltam volna.:)De még így 30 évesen is hihetetlen hogy nem kallódott el.Külön fejezet hogy mit érez az ember ha elolvassa…illetve végiggondolja hgy ki kinek miért írta….Micsoda lenyomat!

  2. Szintén grat az ötletedhez! Bennem is számtalanszor felvetődött hasonló gondolat, de megvalósulás /talán/ sohasem lesz belőle. Alapvetően azért, mert nem rólam szólnak, csak őrzőm az elmúlt évek lenyomatait.
    Abban sem vagyok biztos, hogy apa -aki már sajnos rég nincs köztünk, örülne eme közzétételnek… vagy bárki más a családból.

    Egy biztos hangulat van a pillanatnak, amikor kezedbe kerül egy régi dokumentum és újra átolvasod…

    Az idő múlásával kapcsolatban mindig eszembe jut egy film, amit min. félévente újra megnézek, mert úgy érzem “megtalált” a film.
    A film pedig: A Kétszáz Éves Ember (Bicentennial Man)(1999)

    Ha még nem láttad, akkor ajánlom figyelmedbe…

    A történet, könyv formában pedig Asimov-Silverberg: A pozitron-ember (The Positronic Man) lelhető fel.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *