Vagy itt van egy friss álom.
Gyerekkoromban a nagyszüleimnél sokszor csináltunk olyat a forró nyári napokon, hogy kádban strandoltam.
Most is ez történt: kihordták a két hokedlit a ház elé az utcára, rá a horganyzott lemezből készült kádat, beleborítottak néhány vödör vizet és már lubickolhattam is. Minden arra járó felnőtt rám mosolygott, néhányan meg is simogatták a fejem, miközben a gumijátékaimmal játszottam.
Ezt a népszerűséget irigyelte meg tőlem Gyurcsány Ferenc. Kihozta ő is a hokedliket, a fémkádat, feltöltötte vízzel, majd beleült. Ekkor vörös betűkkel megjelent a ház falán: mene, tekel, ufarszin.
2008. September 16. Tuesday at 09:34
“Mene, tekel, ufarszin”? Micsoda áthallás. Ez utoljára akkor került a házfalakra, amikor a galíciai jöttmentek kierkesztésére szólíttattunk fel. Innod kéne :)
2008. September 16. Tuesday at 11:14
Valószínűleg műveletlen vagyok, mert én meg arról nem tudok. Nekem a babiloni időkből maradt meg ez a falfelírat.
2008. September 16. Tuesday at 11:24
Azért ez a három szó mennyivel tömörebben és elegánsabban mondja el a véleményed (meg kb. az ország nagyrészéét is), mint egy többoldalas kritika, vagy épp egy “monnyonle”-ordibálás.