Eredetileg úgy volt, hogy ezen a hétvégén is kajakozunk. Habár mi már kezdünk ráérezni az új kajakra, de a csajok még nem igazán. Egy csalingázás a Velencei-tavon biztosan jól esett volna.
Erre pár napra bedugta orrát a ködös, borongós november. Figyelem már régóta a srácot, mindig ezt csinálja. Elmúlik az augusztus, jön a szeptember. Vénasszonyok nyara. Kánikula már nincs, de elviselhető meleg még akad. A tavaknak lenne durván egy hónapjuk, hogy szép lassan lehűljenek. Ez lenne az én hónapom, szeretem a 17-20 fokos vizet, utálom a hőséget és a tömeget. De nem, szeptember első felében mindig bejön pár novemberi nap, rögtön fürödhetetlenné hűtve a tavakat. Utána már hiába jön a vénasszonyok nyara, ahhoz már kevés a napsütés, hogy visszamelegítse a vízeket. A merülőforralót meg nem tudom hová bedugni.
De ha már ilyen vacak lett az idő, legalább kihasználtam a hétvégét: a kertben molyoltam.
Rögtön itt van az a korábban emlegetett bepolcozott faház. Nem, nem vagyok hülye, az ott tényleg 50 méter tetőléc. Hát tehetek én róla, hogy 4 méteres szálakban adták, nekem meg 2,30-as darabok kellettek, áthidalni a levegőt? Most van egy csomó 1,70-es lécem. Sebaj, lesz még itt spájz polcozás is…
Imhol a jövendő birodalom. Mármint nem a miénk, hanem a kutyáé és a kerékpároké.
A kerékpároké valahogy így fog kinézni. Nyilván kell hozzá rendesen képzelőerő, de ez előbb-utóbb tényleg kerékpártároló lesz. Külön felhívom a figyelmet a lakatosmunkára… ugyan nem egy Karmann Ghia, de a célra tökéletes.
Rég volt már macskafénykép. Nos, itt van a legújabb jövevény. Nevet még nem tudok mondani, mert még nem találtunk neki. Én a Houston-t preferálom (Houston, we have a problem), de játszik még a Gombóc és a Vadmacs is. Túlzottan nem félek attól, hogy kiapadna a kreatív energia a családban. Különben is ráérünk: egyelőre teljesen jó a Kismacska.
Na, ez az. Esti tápolás, a hideg miatt a lakásban. Kis hülyék. Kis – állandóan éhes – hülyék.
Mi volt még ma? Nagy ijedtség. Vacsorára kekszes-gyümölcsös puding volt – melyről a kerti szöszmötölés miatt lemaradtam. Amikor később benéztem a hűtőbe, láttam, hogy egy adag már ki van szedve tányérra. – De rendesek! – gondoltam, és gyorsan be is lapátoltam. Utána esett rá a pillantásom a hűtőben magát illegető tepsire, melyben jócskán volt még adag. – Bakker, akkor én most valaki másét ettem meg! – csaptam a homlokomra. Márpedig a családból egyedül lányom szokott kaját visszarakni a hűtőbe. Az a lányom, aki most fertőző mandulagyulladással fekszik itthon.
Éreztem, ahogy fokozatosan gyengülök. A fertőző mandullagyulladás vírusai most csúszhatnak lefelé a nyelőcsövemen. Szerencsére lélekjelenlétem a helyén volt, feltaláltam magam: gyorsan utánaküldtem egy deci törkölypálinkát majd egy fél üveg bort. Az alkohol majd jól elpusztítja a bacikat még felszívódás előtt. Éppen az újabb decit akartam kitölteni – biztos, ami biztos – amikor lesétált Nej… és közölte, hogy azt a tányér pudingot tényleg nekem szedték ki, senki sem evett bele.
Jól megszivattam magam.
Recent Comments