Etüd

1. felvonás
Kőbánya-Kispest, buszpályaudvar. Három darab csuklós 136-os áll, viszonylag szorosan egymás mögött. Szép hosszú vonat. Az első már bezárta az ajtóit, próbál indulni. A mögötte lévőben bent ül a sofőr, a busz ajtajai nyitva, egy-két utas már üldögél is rajta.
Az első busz padlógázzal bömbölteti a motort, dől belőle a füst… de a busz meg sem mozdul. Aztán a sofőr kipróbálja, hátrafelé megy-e. Megy. Megint bömböltetés előre. Nem megy. Újabb próba hátra.
A mögötte álló busz higgadt sofőrje ekkor dudált csak rá. Kábé húsz centire közelítette meg őt a tolató busz.
Az első busz feladta. Kinyitotta az ajtókat, az utasok morogva átvonultak a másik buszra.

2. felvonás
Itt kezdett el érdekelni a dolog. Nem kellett hozzá nagy zseninek lenni, hogy lássuk, a történetnek messze nincs még vége. Ugye az első busz előrefelé nem tud megmozdulni. A középső busz előtt húsz centi hely, mögötte nagyjából ugyanennyi. Megeszem a hátizsákom, ha ez így ki tud kanyarodni. A leghátsó busz sofőrje pedig sehol. Ide vagy kell valami brutál vontató vagy kell a hátsó busz sofőrje – de kiváncsi lennék, hogyan fog tolatgatni egy akkora csuklós busz azon a szűk helyen.
De egyelőre nem történik semmi. Az első busz farmotorja ordít, a füst továbbra is dől belőle. A második busz sofőrje vas idegekkel tűri, hogy mindez húsz centire az orrától történik.
Aztán az órájára néz: idő van. Indulni kell.
Előre sétál az első buszsofőrhöz, belép, mond neki valamit. Lelép. A busz – a rossz busz – finom gázzal elindul.
Gondolom, közölhette a sofőrrel, hogy az ‘A’ gomb mellett van ‘I’ gomb is.

2 thoughts on “Etüd

  1. Ennyire nem értek a buszokhoz, de:
    – Amikor megindult hátra, akkor rögtön tudott is fékezni.
    – Ha a fékkel lett volna baj, akkor nem túráztatta volna padlógázzal annyit.

    Nekem végig az volt az érzésem, hogy az előremenetért küzd, miközben a hátramenet működik.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *