Kafka

Kaptam egy értesítést, hogy hivatalos irat vár rám a postán. Utálom, nem is kicsit. A posta sem esik útba, mindig tömeg van, hosszú tízperceket várakozhatok egy fülledt, meleg helyiségben…
Na, mindegy. Elmentem.
Tömeg, ahogy kell.
Felvettem a levelet. Kispest Polgármesteri Hivatal. Nem bírtam magammal, mint szerelmes lányka, még a postán feltéptem a borítékot.
Aztán csak néztem magam elé.

Tisztelt Címzett!
Tájékoztatom, hogy ügye elbírálása nem tartozik az illetékességembe. Ezért az ügyiratokat a pampam alapján áttettem az illetékességgel rendelkező 18kerbe.
Tisztelettel,
XY
főelőadó

Mivan??

Ennyi a levél. Mondanom sem kell, semmilyen – se értem, se ellenem – folyó ügyről nem tudok. A remek fogalmazásból ez nem is derül ki. Csak annyi, hogy van egy ügyem és azt áttették. Aztán ajánlott levélben értesítettek róla.

Netalán egyszer majd kérni fognak valamit?

[Update]

Nyomoztam. Eszembe jutott, hogy július utolsó napjaiban voltam vállalkozói igazolványt frissíteni (lakcímváltozás, ugye), és ha már ott jártam, átirattam a TEÁOR számokat is. Ezekről kaptam is visszajelzést – szintén ajánlott levélben, posta, tömeg, stb – még valamikor augusztusban. Azt írták, hogy minden oké, átírták az adataimat. (Örültem is neki, hogy ezért kellett elzarándokolnom a postára.)
Nos, előtúrtam azt a papírt, összehasonlítottam az aláírásokat: és tényleg, ugyanaz volt a személy: XY főelőadó. Persze ezzel nem lettem beljebb, hiszen vajon milyen ügyem lehet még azok után, hogy jó két héttel ezelőtt értesítettek arról, hogy minden kért adatot módosítottak?

Nincs

Emberek, ébredjetek már fel: nincs, nem létezik olyan dolog, hogy szakértői kormány. A kormány tagjai döntéseket hoznak és megpróbálják azokat érvényre is juttatni. Ha ebbe a pozícióba betolunk egy akármilyen jó szakértőt is, egyből politikus lesz belőle.
Hogy érthetőbb legyek: ha egy szívsebészt beültetek a busz kormánya mögé, akkor buszvezető lesz. Még akkor is, ha a busszal éppen egy kórházba igyekszik, műteni.

Vegyük már észre, a ‘szakértői kormány’, az a politika szégyene. Akkor szokták bedobni, ha egy ország politikai elitje – beleértve természetesen a kormánykoalíciót és az ellenzéket is – annyira leszerepel, hogy az országnak az összes politikussal tele lesz a töke. Ilyenkor jön az a piszkos trükk, hogy előkapnak néhány nem-politikust, hogy akkor mostantól ők lesznek a politikusok.

Esélyük? Hát…

Tudom, ebben az országban, ahol a politikai elit kivétel nélkül rövidlátó, önző gazemberekből áll, furcsa ilyeneket állítani, de a politika, az egy szakma. Döntést hozni, pontosabban jó döntést hozni, az nagyon nehéz. Ugyanis nem mindig a triviális döntés a jó döntés. Jó politikai döntés az, amelynek van realitása is. Dönthetett volna úgy Kádár a hatvanas években, hogy belépünk a NATO-ba. Ha sikerült volna, jó lett volna az országnak. Csak éppen a körülmények voltak olyanok, hogy a döntést képtelenség lett volna érvényesíteni.
Egy jó politikus ismeri a körülményeket – és azok figyelembevételével hozza meg a döntéseket. És az igazán kiemelkedő politikus pedig az, aki figyelembe veszi azt is, hogy a körülményeket lehet alakítani!
Azaz az igazi politikus ismeri az ország működését, ismeri a dinamikáját, tudja mennyire képlékeny – és persze tudja azt is, mire lenne szüksége az országnak, mennyire lehet ezt elérni a jelen körülmények között, egyáltalán mennyire lehet módosítani a körülményeket. Mindemellett az igazi politikus képes arra, hogy kezelje is a változásokat, maga mellé állítsa az országot. Ráadásul képes arra is, hogy megvédje a seggét mindenféle támadástól, legalább arra az időre, amíg véghez nem viszi azt a folyamatot, amelyről korábban döntött.
Nos, mindebből a szakértő – a közgazdász, a jogász, a mezőgazdász – csak annyit tud, hogy tudja, mire lenne szüksége az országnak. Hogyan lehet ezt megvalósítani, egyáltalán, hogyan működik az a szervezet, amelynek az élére rakták, hogyan kell kommunikálni a néppel, a többi politikussal… ezekhez nem értenek.

És ne legyenek illúzióink: ha a magyar politikai szférában a politikusaink el tudták érni azt, hogy kölcsönösen sarokba szorították egymást, akkor a szakértőkből álló amatőr politikusokat reggelire fogják megenni.