FAQ

Könyvelmaradás. Létezik egy iromány: 100 kérdés, 100 rövid felelet a Yosemite parkról. Egy helyi ranger ezt kevésnek érezte, és a szórólap alapján írt egy könyvet. A kérdések ugyanazok, de a válaszok jóval bővebbek, ráadásul a könyvet Phil Frank karikaturista illusztrálta.

Az egyiknél harsányan felnevettem.

A kérdés:
Mit kell tennem, ha csak egy nap áll rendelkezésemre, hogy megtekintsem a völgyet?

A válasz:
Menjen ki a rétre, üljön le és zokogjon.

ps:
Utána természetesen részletes tanácsokat is ad, ez csak a kedvcsináló poén.

Olimpia

Lassan vége, így mérleget lehet vonni.

  • A sportolóknak nem ment. Ez tény. A magam részéről két dolgot tartok valószínűnek: egyrészt az olimpia világszinten is egyre nagyobb jelentőségű, azaz egyre több ország gondolja egyre komolyabban. Másrészt – szvsz – lemaradtunk a kokszolási versenyben, melyet annyira nem is bánok.
  • Ennél sokkal tragikusabb, amit a média hozott ki a versenyből. A döbbenet és a hányinger váltakozott bennem végig.
    Nézzük az online sajtót, mondjuk az Indexet. Pontatlan cikkek, uszító célzatú, az igazságtól kilométer messze álló ‘blikkfangos’ címek, annak jegyében, hogy jó a felbőszült olvasó is, ők is növelik a látogatottságot, sőt. Nézegettem a HVG és a Népszabadság címeket is (azért csak azokat, mert ezeknek a lapoknak idétlen a feed-jük… csak a cím jön le, meg egy-két mondat) – hasonló volt a technika, csak éppen valamivel visszafogottabb.
    De mindez nem volt elég az Index részéről. Bevetették a látogatottság után gátlástalanul kajtató bloggereiket is. Olyan blogbejegyzések voltak kivezetve a nyitólapra, hogy én, mint szolgáltató, inkább letagadtam volna, hogy nálam ilyen tartalmak vannak.
    De még erre is rá lehetett pakolni egy lapáttal. Van a polidili fórum, ahová évek óta már csak habzó szájú elmebetegek és erkölcsi érzéktől mentes bértollnok csapatok írnak. Amíg ott fröcsögnek egymásra, addig nem is lenne baj… de úgy tűnik, az olimpia idején ledőlt a kerítés és ez a feneketlen sötét társaság rászabadult a blogok, cikkek kommentjeire is. A szánalmas, gusztustalan jelzők messze nem fejezik ki pontosan a véleményemet. Csak reménykedni tudok, hogy az olimpia után majd jönnek az ápolók és visszaterelik őket a ketrecbe.
  • Végül nézzük, mit mutatott a tévé. Erről nyilván nincs annyira teljes képem, nem keltem fel hajnalban sportműsort nézni, de az esti visszajátszások, illetve a hétvégi egész napos háttértévézések alapján azt kell mondjam, tragikus. Ennyi borzalmasan rosszindulatú, gonosz és agyhalott közvetítést már rég hallottam. Tudom, persze a nézettség, a katarzis elérése mindenáron… Szerintem viszont a riporternek annyi a dolga, hogy felkészüljön a közvetítendő eseményekből, ismerje a játékosokat, a körülményeket, a korábbi statisztikákat – és ebből a magasabb perspektívából szinkrontolmácsolja nekünk, egyszerű halandóknak, hogy pontosan mit is látunk. De nem dolga, hogy drámát csináljon ott, ahol nincs, vagy legalábbis nem akkora… hogy feleslegesen korbácsolja az indulatokat, hogy felgerjessze a frusztrációnkat, majd ráirányítsa arra, akire éppen gondolja.

Szóval, leszerepeltünk. És itt nem a sportolókra gondolok.

Evolúció

Úgy elgondolkodtam: miért nem létezik olyan bogár, amelyiknek van egy hegyes kitinkinövése a hátán?

Jelenleg egy bogár számára kész katasztrófa, ha valamiért a hátára fordul. Hosszú percekig, sőt, hosszú tíz percekig védtelen lesz, amíg azzal küzd, hogy visszaforduljon. Az nyilvánvaló, hogy ez a formából adódó konstrukciós hiba, melyet egy kis tüskével korrigálni lehetne.

De mégsincs ilyen bogár. Pedig szvsz komoly evolúciós előnnyel rendelkezne.

ps:
Az megvan mindenkinek, amikor egy Pratchett regényben egy varázsló felveti az Evolúció Istenének, hogy lehet, hogy létezik még egy Evolúció Istene és csak a jobbik fog fennmaradni? Az a hirtelen döbbenet,az az ijedt felháborodás…

Macskatrükkök

Ha arra ébredsz hajnalban, hogy a macska hozzádsímul, ne érzékenyülj el: nem puszta szeretetből teszi. Erre legkésőbb akkor magadtól is rájössz, amikor a puha, bársonyos dörgölőzés után hirtelen olyan intenzitással kezd bökdösni, hogy kezeddel, lábaddal is terpesztened kell, ha nem akarsz legurulni az ágyról.
Aztán nem: ha a macska rögtön ezután felmászik a szekrény tetejére, majd onnan ugrik be az ágyba, közvetlenül melléd, levegőbe repítve téged és a takaródat egyaránt, majd mindezt háromszor-négyszer megismétli – nos nem, ilyenkor nem a mozgáskoordinációját gyakorolja.

Vedd már észre, hogy éhes.