Mindennapi adagunk
Egy kicsit késtem a munkahelyemről. Ugyanis kereket szereltem.
A Ciprus utcánál kereszteztem a körutat, amikor elkezdett a bringa eleje kacsázni, mintha olajra mentem volna. Ez rossz jel. Akkor szokott ilyeneket csinálni, ha puha lesz a gumi, de még nem ereszt le a ráfig. Megnéztem, tényleg.
Egy újabb tanulság. Tegnap az egyik Conti gyanús volt egy kicsit: kihúzott szeleptűnél a preszta szelep enyhén, de hallhatóan eresztett. Gondoltam, semmi gond, úgyis szorosan be lesz csavarozva, ott meg nem számít. Számított. 14 kilométer kellett hozzá, hogy érezhetően puhuljon a gumi. A sunyi gyilkos.
Óvatosan eltekertem az első benzinkútig, Gyors belsőcsere, rossz Conti a kukába - és már ott se voltam.
August 22, 2008 at 10:50
Posted in: Kerékpár
5 Responses
Bocs, JoeP - de mostanában ennyit nem vidultam hétköznapi történeteken, mint a TE bringás sztorijaid. :-)))Azt hiszem messze nem lenne ennyi birkatürelem a “re-szereléshez”, mint ami neked van. Mindenesetre nagyon várom a következő epizódot… :-)))
Bye. Neo
Egyik kedvenc könyvem - A zen és a motorkerékpár ápolás művészete - értekezik arról, hogy fogadjuk örömmel a megfeneklés állapotát, mert az adja meg az esélyt arra, hogy új minőséget találjunk.
Nos, én már valami olyan profi minőségben tudok káromkodni, ahogy korábban nem is képzeltem volna… ;-)
Nem gondoltál még arra, hogy esetleg tömör gumira migráljál mielőtt megteremted a hiánygazdaságot bringabelsők piacán? :-)
Miért lesz neked jobb, ha a tömörgumik piacán teremtem meg a hiányt? :-)) Azt hiszed, ha már tömör, akkor nem is tudom kidurrantani?
Szerintem másodállásban legyél Conti gumi viszonteladó. Anyagilag mindenképp megérné neked :-D
Leave a Reply