Mindennapi adagunk

Egy kicsit késtem a munkahelyemről. Ugyanis kereket szereltem.

A Ciprus utcánál kereszteztem a körutat, amikor elkezdett a bringa eleje kacsázni, mintha olajra mentem volna. Ez rossz jel. Akkor szokott ilyeneket csinálni, ha puha lesz a gumi, de még nem ereszt le a ráfig. Megnéztem, tényleg.
Egy újabb tanulság. Tegnap az egyik Conti gyanús volt egy kicsit: kihúzott szeleptűnél a preszta szelep enyhén, de hallhatóan eresztett. Gondoltam, semmi gond, úgyis szorosan be lesz csavarozva, ott meg nem számít. Számított. 14 kilométer kellett hozzá, hogy érezhetően puhuljon a gumi. A sunyi gyilkos.

Óvatosan eltekertem az első benzinkútig, Gyors belsőcsere, rossz Conti a kukába – és már ott se voltam.

5 thoughts on “Mindennapi adagunk

  1. Bocs, JoeP – de mostanában ennyit nem vidultam hétköznapi történeteken, mint a TE bringás sztorijaid. :-)))Azt hiszem messze nem lenne ennyi birkatürelem a “re-szereléshez”, mint ami neked van. Mindenesetre nagyon várom a következő epizódot… :-)))
    Bye. Neo

  2. Egyik kedvenc könyvem – A zen és a motorkerékpár ápolás művészete – értekezik arról, hogy fogadjuk örömmel a megfeneklés állapotát, mert az adja meg az esélyt arra, hogy új minőséget találjunk.
    Nos, én már valami olyan profi minőségben tudok káromkodni, ahogy korábban nem is képzeltem volna… ;-)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *