Ami kimaradt

Így jár az, aki hajnalban írogat. Kimegy a fejéből az, melyeket a metrón egyszer már összerakott.

1.
Kezdem egy sztorival. Nem tudom, kinek tűnt fől, kinek nem, amikor kint ücsörögtünk a színpadon, én annyira összezárt lábakkal ültem, mint egy szűzlány. Oka volt.
Szerdán voltam egy meglehetősen kritikus üzleti tárgyaláson. Ügyfelünktől öt ország képviselői voltak jelen, leginkább CIO-k. Itt volt az a bizonyos prezentáció is, melyet korábban már említettem.
Nyilván szép ruhában kellett menni.
Nyilván nekem ilyesmim nemigen van.
Találtam egy fekete szövednadrágot, vadásztam egy sötétzöld inget, nyakkendőt – és ezzel úgy éreztem, rendben is vagyok. Másnap reggel csaptam a fejemre: cipő! Az nincs. Volt strandpapucs, szandál, bicajos edzőcipő, csupa lyuk könnyű nyári cipő, túrabakancs. Egyik sem igazán jó. Aztán bevillant: a lomtalanításkor kidobandó cuccok között van egy Camel Active túracipő. Keresztbe repedt talppal. (Ne vegyél ilyet. Durván ötször volt csak rajtam. Sajnos lejárt az egy év, így nem tudtam visszaváltani.) De ez legalább felülről még jól nézett ki. Igaz, az özönvízszerű esőben a repedésen egyből feljön a víz, de legfeljebb majd igyekszem úgy tenni, mintha nem én cuppognék séta közben.
Felvettem. Elmentem. Nem is volt eleinte semmi baj. A magam részéről úgy készültem, hogy vittem a tabletet, melyre felraktam a prezit, erre be van lőve a prezentációs egér – az előadásnál meg majd kimegyek az ernyőhöz, az egérrel pedig távirányítom a gépemet. Hát, nem így történt. Nem volt átszerelési idő, a moderátor a saját gépéről indította el a ppt-t, távirányítási lehetőség nem volt, át kellett másznom egy csomó emberen és manuálisan nyomkodni a a space billentyűt. Oké. Megálltam, felvettem a kötelező imádkozó-sáska pózt, belekezdtem. Kiröhögtek. Üljek már le. Leültem. Aztán végignyomtam az előadást – és csak a kérdés-felelet résznél realizáltam, hogy végig keresztbetett lábbal ültem, bemutatva fél Európának a keresztbeszakadt cipőtalpat, melyből csorgott kifelé a víz.
Csak reménykedni tudok, hogy ezt az egészet elkönyvelték a zsenik kötelező extremitása rovatba.

De akkor már érted, miért vagyok képtelen most hónapokig keresztbe tett lábakkal üldögélni?

2.
Eszem ágában sincs senkit sem megbántani. Csak olyan fura volt. A délután során több, számomra ismeretlen ember is odajött hozzám. Hogy olvassák a blogot. Az ember fia nyilván örül az ilyesminek. De próbáljátok besaccolni, mi volt mindenkinél az a téma, mellyel az első kínos másodperceket megpróbálták áthidalni?
A macskák.
Természetesen kimerítően válaszoltam mindenki kérdésére, de belülről úgy vigyorogtam, hogy majd leesett a fejem teteje.

3.
Fényképek. Nem vittem gépet, de rengeteg embernél láttam. Előbb-utóbb biztos elő is fognak bújni a felvételek. Egyelőre Lepenye Tamás blogján láttam belőlük egy adagot.

5 thoughts on “Ami kimaradt

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *