Day: July 20, 2008

Egy rejtéllyel több

Pedig azt hittem, már vége. Igaz, egy csomó minden még szutyok a házi informatikában, de megbízhatóan, kiismert módon szutyok. Már nem várnak rám meglepetések.
Aha.

Elég hajtós napom volt, este 11-kor jutottam el oda, hogy vége. (Ami egész pontosan azt jelentette, hogy a mára tervezett dolgok 80%-át sikerült elvégeznem.) Töltöttem egy pohár bort, betoltam egy tegnap sütött dvd lemezt a lejátszóba, hátradőltem a kanapén… és vártam. Nem történt semmi. A lejátszó próbálta beolvasni a lemezt, de nem igazán jött össze. Aztán egyszercsak mégis. Elindítottam a filmet… mely öt perc után betonkeménnyé merevedett. De olyannyira, hogy se az eject gombra nem reagált a készülék, se a főkapcsolóra. Idegesen dugtam be a kezem a készülék mögé. ‘Istenem, add, hogy moduláris legyen a 220-as kábele!’ – mormogtam. Nem adta. Szét kellett bontanom a tévéállványt, hogy hozzáférjek a hátsó elosztóhoz. Kirántás, visszadugás… és legalább a lemezt ki tudtam menteni a készülékből. Oké… akkor ez tönkrement – állapítottam meg. Végül is… 10000 forintos gagyi lejátszó, öt éves, épp ideje volt. Átraktam a lemezt a számítógépbe, átültem a sokkal kényelmetlenebb munkaszékbe, indítanám… erre a Vista sem tudta beolvasni a lemezt. WTF?

Közben – itt mellettem – Picúr macska áttért a francia kajára: molylepkéket fogdos a teraszlámpánál és kegyetlenül meg is eszi azokat. Most már legalább tudom, mitől hízik.
Aztán betojt egy tökös récétől. Gondolom, eddig még nem látott, nem hallott ilyesmit.
Hja, kérem, a záportározóból időközben csónakázó-tó lett.

És ez volt az a pont, amikor megijedtem. Az teljesen belefért ugyanis a világképembe, hogy egy ötéves gagyi dvd lejátszó elromlik. De az, hogy egy tegnap égetett, tegnap kétharmad részben végignézett lemez mára olvashatatlan lett, az már nem.

Írtam már, hogy rengeteget szívtam az utóbbi időkben dvd írókkal. Is. Egyszerűen képtelen voltam megállapítani, mi okozza a sok hibásan írt lemezt. Ugye, minden változott: a gépem, az oprendszerem, a hardver, az író program, a nyers lemezek… ember legyen a talpán, aki sztochasztikus elromlások esetén megtalálja a valódi okot. Aztán azt hittem, megtaláltam: Jani is mondta, nekem is az volt a leginkább gyanús: Nero. Az őrült zsarnok. A helyette használt cdburnerxp-t azóta kidobtam, három gépből kettőn idiótán működött… de az Infrarecorder remekül bevált. Megoldódni látszott a helyzet, bízhattam benne, hogy a mostantól kiírt anyagaim olyan két-három évig biztonságban lesznek.
Aztán egy frissen írt lemez egy nap után magától tönkremegy. Vajon hány napja lehet még a többi nemrég írt lemeznek?
És most mi a francot csináljak? Szétnéztem, a kapható DVD írók 80%-a LG vagy Samsung. Egykutya. Jelenleg is LG-m van. Láttam még elenyésző számú Panasonic-ot, illetve NEC-t. Mindegyik 5e forint alatt van – akkor meg mitől lennének jobbak, mint a koreaiak? Hogyan lehetnék biztos abban, hogy amit lemezre archiválok, tényleg megéri-e még a holnap reggelt?
Vagy vegyek usb vinyókat és inkább azokra archiváljak? Végülis… egy 500 GB-os WD Mybook 21e körül van, ugyanez a kapacitás normálisabb minőségű dvd lemezből olyan 16e, nem is olyan nagy a különbség.
Csak azt nem tudom még, hogyan kapcsoljam ezt rá a tévére? Jelenleg egyféleképpen működhetne: rádugom a Vista64-es gépre, azt ugye elérem az xboxról a mediacenteres kiegészítésen keresztül, és akkor az xbox le tudná játszani a filmet, feltéve, hogy ismeri a codec-et. Azért, ez nagyon necces.
Habár gondoljuk tovább… mi lenne, ha vennék egy ilyet is? Ez egy dvd lejátszó, usb porttal… melyre rá lehetne dugni a WD Mybook-ot. Ekkor már csak azt kellene megoldanom, hogy a számítógép is elérje, hiszen állandóan ki-bedugdosni, az meglehetősen snassz. Nem is beszélve arról, hogy nem csak filmeket archiválok dvd-re, hanem adatokat is, nem keveset. És akkor még ott vannak az iso fájlok. Az LG lejátszón valószínűleg nem fog futni a Daemon Tools.

Nem egyszerű, nem egyszerű. Ja, és médiacenterre már nincs pénz. Pedig az megoldás lenne.

Egy rejtéllyel kevesebb

Ma szakítottam egy kis időt rendberakni a bringát. Megjött az új külső, vettem egy talicska belső gumit is, épp ideje volt rendet vágni. Mindkét jelenlegi belső folt hátán folt, az első keréken lévő külső rossz forgásiránnyal van fent, a hátsón pedig ott van az egycentis hasadék.

Össze is raktam, ahogy kell. Mivel a gumin az szerepel, hogy ajánlott nyomás 8,5-12 bar, felpuppantottam 9 barra mindkettőt. Végülis, csak súlyosabb vagyok, mint egy átlag kerékpáros, nem egészséges a plafon környéki guminyomás.
Aztán nekiálltam gyönyörködni a látványban. Egy vadiúj, koszmentes, még ragadós külső gumi igen szép látvány ám. És ekkor láttam meg. A vacsiúj gumin. A régin ugyanis már kopott volt a szöveg.

Leírom, hogy mit láttam… hogyan értelmeztem korábban az előírást, a kopott gumi alapján: 8.5 bar – 12 valami.
Nos, ehelyett az volt, hogy max: 8.5 bar – 120 psi. Mi a vörös rák ez a psi? Rákerestem. Megtaláltam. Átszámoltam. A 8,5 bar egész pontosan 123,282077071 psi, bármi is legyen az. Azaz a fenti két érték nem intervallumot határozott meg, hanem a maximális nyomást, két különböző mértékegységben. És mikortól kezdtek elpukkanni a gumijaim? Amióta rendes pumpám van, mely tudja a 9 bart is.
Szépen visszaengedtam 8 barra… és ég a bőr az orcámon.

Még jó, hogy műszaki mérnök vagyok.