HR csapda

A Kaizen blogról jutottam el ehhez az íráshoz. Régi emlékeket pendített meg bennem.

Nem lehet kikerülni a HR szakmának szóló üzenetet: bevállalósabbnak kell lenni, és nem szabad mindig beállni a sorba, mert lehet hogy rossz irányba tart – véli a szakmabeli, aki úgy véli, a legnagyobb veszélyt az álláshirdetés felesleges kritériumai jelentik, ilyen a nyelvtudás és a felsőfokú végzettség. Gyakran még olyan munkakörnél is kritériumként szerepel az angol nyelv társalgási szintű űzése, ahol maximum a külföldi cég vezetőjének kell odarebegni naponta egy “Hello”-t. Az sem ritka, hogy egy recepciós munkára több diplomás embert vesznek fel, aztán bottal üthetik a nyomát, mivel valószínűleg nem azért tanult több évig, hogy egy recepción üljön. – Így kiváló szakemberek eshetnek el az állástól.

Hogy ez mennyire így van. 2002-ben azért nem tudtam 10 hónapig elhelyezkedni, mert soha nem jutottam túl a HR-esen. Aki viszont – szakmai (IT) hozzáértés hiányában – pusztán csak azt nézte, hogy szerepel-e a CV-ben az MCP rövidítés, illetve tudok-e vele kötetlenül 5 percig angolul csevegni. Aztán az esetek 90%-ában ennyi is volt. MCP vizsgám nem volt, mert a korábbi munkahelyem rossz szemmel nézte a vizsgázási szándékomat. (Amikor bejelentettem, rögtön behívtak a HR-re, hogy számoljak be jövendőbeli terveimről és indokoljam meg, mi haszna lesz a cégnek abból, ha levizsgázok. Nyilván ez után nem erőltettem a dolgot.) Az angol meg… általános iskolától egyetemig oroszul és németül tanultam, az angolhoz semmi közöm nem volt. Persze 2002-ben már 13 éve dolgoztam a szakmában, ennyi év nem repül el nyomtalanul: olvasási szinten teljesen jól elboldogultam a szakmai angol irományokkal, ha nagyon összeszedtem magam, írni is tudtam… de percekig kötetlenül csevegni, azt nem. Soha nem is volt rá addig szükségem. És a megpályázott állások 80%-ánál nem is volt rá esély, hogy szóban kelljen angolul társalognom. De a HR-esnek leadott igényben benne volt a fluent english, tehát ő az alapján szelektált. Egy-két kivételes esettől eltekintve a szakmai kompetenciámhoz, egyáltalán, szakmai kérdezőhöz el se jutottam – pedig az lett volna az erősségem.

Mindenesetre ez elég sokat dobott azon, hogy 2003-tól ráfeküdtem mind az angolra, mind a vizsgázásokra. Mert úgy látszik, még mindig ezek a kötelező körök, a tényleges alkalmasság _előtt_.