Bakelit

Huh, ahhoz a bizonyos bakelitmentéses íráshoz annyi komment jött, hogy inkább külön bejegyzésben válaszolok.
Nos, szerintem kicsit félreértettétek a feladatot. A lemezek tényleg ritkaságok, de nem a hangzásuk miatt. (Egy kivételével.) Itt inkább arról van szó, hogy van egy csomó (durván 300) öreg lemez, zömében 20-30 évesek. Ezek egy része tényleg nagyon ritka. Meg nagyon öreg.
Hogy csak néhány kedvencet említsek:

  • Mungo Jerry és Ray Dorset közös bolgár koncertje (Vig). Még a mungojerry.com szerint is extrém ritka példány. Aki esetleg nem ismerné, Mungo Jerry egy vidám, bohém figura, aki a koncertjein selyempapírba csomagolt fésűtől kezdve behangolt befőttesüvegekig mindenen képest volt rockendrollt nyomni.
  • Volt egy Zebra nevű keletnémet rockzenekar – igen, volt élet a Puhdys-on kívül is – akik lenyomtak egy koncertet Bertolt Brecht – Kurt Weill dalokból. Ezt konkrétan személyesen vadásztam odakint és nem bántam meg. Az ismert, dekadens dalok pikáns, de teljesen jól hangzó feldolgozásai.
  • Nikis Theodorakis: Axion Esti. Hogy ebben mi a ritkaság? Ez egy keletnémet felvétele az ismert népi oratóriumnak. Maga a szerző vezényel – a görög dallamok pedig ékes német nyelven szólnak. A dalok közötti versek hasonlóképpen. Egyetemi kollégista koromban szerettem meg ezt a dupla lemezt. Az ok prózai volt: a szobatársaim nem engedték feltenni. (Aki esetleg nem ismerné, disszonáns, fülsértő kortárs darabok váltakoznak görög dalokkal, versekkel… mindez oratórium stílusban.) Maga a ritka meghallgatási lehetőség növelte meg a lemez értékét annyira, hogy végül a maga egészében is megtetszett. Nejnek egyből ez lett a kedvence, igaz, ő képes Szabadost és Drescht is hallgatni.
    Link nincs, egész egyszerűen ez annyira ritka, hogy nem is találtam. Itt említik, hogy anno kiadtak egy gyűjteményes válogatást az Eterna kiadónál megjelent lemezekből, nos, ez is egyike azoknak. Csak éppen ez az eredeti, nem a válogatásból van. Ja, és sztori is tartozik az anyaghoz.
  • De ha már vadulunk: Márta István: Támad a szél – Kapolcs Riadó! Ez egy hangnapló. Ha megnézitek a résztvevőket, roppant impozáns a névsor. A lemez ennek ellenére nagyon kemény, fogalmazzunk úgy, hogy speciális hangulat kell a meghallgatásához. Az élvezetéhez… hát, ahhoz még speciálisabb. (A linken már egy CD változat található 1998-ból, nekem még ez eredeti zöld borítós LP van meg, 1987-ből.)

És így tovább, és így tovább. Természetesen vannak kommersz darabok is bőven, de azért elég sok olyan van köztük, melyeket képtelenség bárhonnan is megszerezni – se DC-n, se torrenten, se más hasonló jellegű forrásból. Megvásárolni se nagyon lehet, maximum újramixelt, átdolgozott verziókat – nekem viszont ezek jelentenek emlékeket. Szóval abszolút nem megyek hifi minőségre, örülök, ha akármilyen formában is átjönnek.

Nagyítás

Egy kép a hősies harcról. Az ott nem két baba, hanem a crowa kulcskészletem két megfelelő méretű feje, vastagon papírtörlőbe tekerve. Két célja van:

  • Egyrészt a lemezek nem tapadnak már olyan jól a műanyag laphoz, időnként meg-megcsúsznak. Adjunk egy esélyt a súrlódásnak, növeljük meg a felületre ható F erőt!
  • Aprólékos munkával úgy vannak beállítva a babák, hogy ne engedjék a tűt a teljes kitéréséhez. Így soha nem kapcsol ki az automatika, még ha elbambulok, akkor sem.

Vájtszeműeknek külön felhívom a figyelmét a fejre helyezett ötforintosra. Ez éppen egy ugrálós lemez.

Most már értitek, miért is elegendő a feladathoz a Nero Waveeditor?

15 thoughts on “Bakelit

  1. Jézus kérdi a híveit:
    -Mondjátok, ki vagyok Én?
    Mire õk:
    -Te vagy létünk alapjának eszkatológiai manifesztációja, a kerigma, amelyben interperszonális kapcsolataink legvégsõ értelme tárul fel.
    Jézus felelé:
    -Mi????

  2. Hát ez jó! Nem gondoltam volna, hogy a “Támad a szél”-t más is megvette a rokonokon kívül.

    De azért Matuz István “Új fuvola” c. lemez biztos nincs meg! Modern, kísérleti darabok: zene visszafelé; részlet a 90 perces, egy levegővel fújt darabból; több szólamú fuvola; 30 valahány fokos skála stb. Igazi “szigorú zene”.

  3. Nem, nincs meg. De Zappa néhány kisérleti lemeze simán viszi ezt a lécet. (És Binder sem rossz, a preparált zongorájával.)

    Tök jó ez a felsorolás. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor két atyafi azon vetélkedik, ki tud csípősebb paprikát lenyelni. :-))

  4. Brecht és Weill mindig is nagy hatású volt.

    Azt azért nem vártam, hogy a Zebra koncert letöltése közben végleg bedöglik a routerem.
    :((

    Most is érdekesnek tartom e lemezt.

  5. 1980+kevésben leadta a magyar rádió Willie Nelson egyik koncertlemezét, ami egyszerűen nem létezik. Nincs ilyen lemez. Szénne kerestem mindent utána. Számunkra azért jelentőségteljes, mert épp aznap ruházott be családunk élete első hordozható, Siemens típusú rádiós magnójába (magnós rádiójába), és ez volt a próbafelvétel, amelyet apám a mellékelt Siemens kazettára rögzített. Soha egyikünk sem rajongott túlzottan a countryért, de ezt a kazettát az évek során rongyosra hallgattuk, a magnóval együtt rengeteg helyre elkísért minket. A mai napig őrzöm és próbálom begyűjteni a rajta található hanganyagot.

  6. Azt azért nem vártam, hogy a Zebra koncert letöltése közben végleg bedöglik a routerem.

    Hát, igen, a régi zenékben még volt anyag. ;-)

    A lemez után persze a Doors következett a saját Alabama Song (Whiskey Bar) előadásával 1967-ből

    Talált, süllyed. Én a 80-as évek közepe táján voltam Doors rajongó – amikor még a kutya sem ismerte őket itthon – és pont ez a szám (meg a BicskaMaxi) hívta fel a figyelmemet a Brecht-Weill párosra. Ekkor kezdtem el érdeklődni utánuk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *