A Mogyoródi úton csorogtam reggel bringával, a Nagy Lajos Király útja felé. Kétszer két sáv, én a külsőben gurultam… amikor a belsőből kivágott egy autó, közvetlen mellettem… és besorolt elém. Fékeztem, megálltam. Túlzottan nem zavart a dolog, egyébként is nagyjából ott akartam megállni az árnyékban, nem pedig egy kocsinyival előrébb, a kereszteződésben, a tűző napon. De ezt a vezető nem tudhatta. Mondjuk, nagyon nem is érdekelhette, a letekert ablakon tisztán hallottam, ahogy az utas félhangosan megkérdezte a sofőrt:
– És a Született Gyilkosokat láttad?
Mindannyian jót vigyorogtunk.
(Kivételesen most semmi irónia nincs a mondatban. Tényleg tetszett a beszólás.)

…….:::::::……..::::::……:……::::……..::::::………..::::.

Aztán lehet, hogy ma születésnapot is ünnepelhetek. Vagy csak megúsztam egy nagy esést. Az Üllői-Ecseri sarkon vártam – immár hazafelé – hogy bezöldüljön a lámpa. Zebra, kerékpárút, külön lámpa a bringásoknak. Megjött a zöld, ellöktem magam… aztán hülyén maradtam. A hátizsákom egyik pántja beleakadt a nyereg alatt valamibe, emiatt nem bírtam rendesen felülni, csak olyan félig beszart pózban guggoltam a vázon. Jó egy métert mehettem a zebrán így, majd visszakanyarodtam a járdára. Abban a pillanatban fél méterre tőlem, ott, ahol éppen lennem kellett volna, elzúgott egy tanulós autó. A Partner üzletház felőli bekötőútról jött, valószínűleg már az oktató vezette, mert teljes gázzal döngetett be az akkor már jócskán pirosba.
Things happen.