Kerékpár apró

Újpesten, a Rózsa utca felső vége az egyik gyorsasági szakaszom. Ha az Árpád útnál elcsípem a pole pozíciót a lámpánál, majd utána nem engedem a sebességet 26 káemhá alá esni, akkor pont elérem az SzTK előtti lámpát, majd utána a Tűzoltóság előttit is.
Nemrégiben is így történt. Megvolt az első hely, kilőttem, tekertem is a pedált, tartottam a 29-30-at. Tudni kell, hogy a négysávos Rózsa út úgy szűnik meg, hogy a belső sáv megy egyenesen, a külső pedig jobbra kanyarodik. Ennek megfelelően olyan 100 méterre a lámpától bementem az üres belső sávba. Fél szemem a lámpán, fél szemem a kilométerórán. Aztán egyszer csak utolért egy autó és harsányan rámdudált. Habár minden jogom megvolt ahhoz, hogy a sávban legyek, de én az olyan autóstól, aki egy tök kihalt négysávos úton nem bír elmenni egy kerékpáros mellett, inkább elmenekülök. A belső sáv jobb széléről arrébbmentem a külső sáv bal szélére, azaz nagyjából negyven centit. Ezzel az autós is elégedett volt, mert elhúzott mellettem.
Ekkor láttam meg: egy mogyoróbarna trabant volt. Azaz egy olyan ember dudált le, akinek a szappantartója legalább annyira nem szívesen látott vendég a belső sávban.

Hát te is fiam, Brutus…?