Katt!

A gyors változások idejét éljük. Én még úgy nőttem föl, hogy Kádár örökké élni fog. Aztán meg se tudtam emészteni a hatalomvesztését, máris nyakunkon volt a rendszerváltás. Egy teljesen más világ, más szabályokkal.
Érdekesen változó szabályokkal.
Volt egy csomó minden, amiről azt hittük, nem lehet. Nem azért, mert tilos – hanem azért, mert civilizált ember ilyet nem tesz.
Aztán minden egyes alkalommal, amikor egy ilyen íratlan szabályt megszegtek, nekem kattant az agyamban egy számláló. Jelezte, hogy egy újabb íratlan szabály vesztette érvényét, immár hivatalosan is – hiszen precedens született rá: megszegték és mégsem történt semmi. Illetve dehogyisnem történt: az emberek agyában, ott, ahol az erkölcsi érzék, a méltóság és úgy általában a civil, polgári gondolkodás rejtőzik, minden kattanásra elrohadt egy-egy agytekervény.
Keressük, mitől lett ez ennyire élhetetlen ország, hogyan kerülhettünk ilyen lehetetlen helyzetbe. Szerintem ezért. Egy ország akkor megy, ha a polgárai akarják, hogy menjen. Nálunk az emberek 60%-a háborúzik, 70%-a meg szarik az egészbe. Nem is beszélve arról, milyen messze vagyunk attól, hogy polgáraink legyenek. Mi ugyanis a feudalizmusból keveredtünk bele a szocializmusba – melyből feudalizmust csináltunk – majd a szocializmusból kellene egyből átváltanunk a kapitalizmusba. Nem csoda, hogy ebből is feudalizmust akarunk csinálni. Nekünk az vált be. Az van a gondolkodásunkban. A polgári öntudatnak nem volt ideje kialakulni – maradt a jobbágyi lázadozás, kesergés, sajnáltatás, káromkodás, rebellió. Aztán jön az új földesúr, aki biztos jobb lesz, csökkenti az adókat és remélhetőleg több pénzt osztogat a népnek. A sajátjából. Naná. Ez a gondolkodásmód még nem fogja fel, hogy a földesúr pénze a nép adójából származik. Vagy ha felfogja, akkor is az az egyedüli célja, hogy kibújjon alóla, ne fizessen be semmit a közösbe. Nehogymár! Ez a gondolkodásmód még bízik az úr kegyességében. Sőt, leginkább abban. Ha aztán mégsem válik be, akkor fogjuk a kiegyenesített kaszát (szavazócédulát) és elzavarjuk. Jöhet a következő, lássuk, hogyan osztogatja a pénzt.
Nos, az említett kattogások ezért roppant fájóak számomra. Minden alkalommal, amikor valaki a demokrácia határait feszegeti, akkor teszünk egy lépést a feudalizmus felé. Hiszen a feszegetés arról szól, hogy találunk egy gyenge pontot, ott megragadjuk a határokat – mint egy gumiszalagot – és kihúzzuk. Olyan terület fölé, mely eredetileg bőven nem volt része a demokráciának. Végül el fog készülni a magyar modell: a demokrácia, mely valójában feudalizmus.

5 thoughts on “Katt!

  1. De még mennyire, hogy igazad van!
    Az is elég hervasztó, hogy mindenki jajgat, kesereg, és nem fogja fel, hogy közös erővel teremtjük meg önmagunk számára az elviselhetetlen világot (még ha százszor is a fejétől büdösödik…).
    Én már évtizedek óta töröm a fejem, hogy mi a fene ebben az egészben az én dolgom. Hogy mit tehetnék én, személy szerint. De az a csapda, hogy miközben tőlem elég nagy személyes áldozatot kíván tisztességesnek maradni, és ezzel “mérgezni” a környezetemet, az ember szinte nullának érzi az EGÉSZre gyakorolt hatását. Szóval én is elég gyakran elbukom. Attól tartok, a bliccelés is ide számít! :( Szóval nagyon nehéz. És különösen nehéz meggyőzni a fiatalokat arról, hogy tisztességesnek lenni nemcsak normális, de jó dolog is. Rémítő belegondolni, mit lát, tapasztal a felnövekvő generáció, hogy mi vésődik beléjük az életről. Csak üljünk fel a buszra, metróra!..
    Szóval: sto gyelaty?

  2. Az itteni teszkókban (és sok egyéb boltban) vannnak önkiszolgáló pénztárak. Saját magad szkenneled le az árut és a végén ki(is)fizeted.
    Lesz valaha is ilyen Magyarországon?
    (költői a kérdés)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *