Katt!

A gyors változások idejét éljük. Én még úgy nőttem föl, hogy Kádár örökké élni fog. Aztán meg se tudtam emészteni a hatalomvesztését, máris nyakunkon volt a rendszerváltás. Egy teljesen más világ, más szabályokkal.
Érdekesen változó szabályokkal.
Volt egy csomó minden, amiről azt hittük, nem lehet. Nem azért, mert tilos – hanem azért, mert civilizált ember ilyet nem tesz.
Aztán minden egyes alkalommal, amikor egy ilyen íratlan szabályt megszegtek, nekem kattant az agyamban egy számláló. Jelezte, hogy egy újabb íratlan szabály vesztette érvényét, immár hivatalosan is – hiszen precedens született rá: megszegték és mégsem történt semmi. Illetve dehogyisnem történt: az emberek agyában, ott, ahol az erkölcsi érzék, a méltóság és úgy általában a civil, polgári gondolkodás rejtőzik, minden kattanásra elrohadt egy-egy agytekervény.
Keressük, mitől lett ez ennyire élhetetlen ország, hogyan kerülhettünk ilyen lehetetlen helyzetbe. Szerintem ezért. Egy ország akkor megy, ha a polgárai akarják, hogy menjen. Nálunk az emberek 60%-a háborúzik, 70%-a meg szarik az egészbe. Nem is beszélve arról, milyen messze vagyunk attól, hogy polgáraink legyenek. Mi ugyanis a feudalizmusból keveredtünk bele a szocializmusba – melyből feudalizmust csináltunk – majd a szocializmusból kellene egyből átváltanunk a kapitalizmusba. Nem csoda, hogy ebből is feudalizmust akarunk csinálni. Nekünk az vált be. Az van a gondolkodásunkban. A polgári öntudatnak nem volt ideje kialakulni – maradt a jobbágyi lázadozás, kesergés, sajnáltatás, káromkodás, rebellió. Aztán jön az új földesúr, aki biztos jobb lesz, csökkenti az adókat és remélhetőleg több pénzt osztogat a népnek. A sajátjából. Naná. Ez a gondolkodásmód még nem fogja fel, hogy a földesúr pénze a nép adójából származik. Vagy ha felfogja, akkor is az az egyedüli célja, hogy kibújjon alóla, ne fizessen be semmit a közösbe. Nehogymár! Ez a gondolkodásmód még bízik az úr kegyességében. Sőt, leginkább abban. Ha aztán mégsem válik be, akkor fogjuk a kiegyenesített kaszát (szavazócédulát) és elzavarjuk. Jöhet a következő, lássuk, hogyan osztogatja a pénzt.
Nos, az említett kattogások ezért roppant fájóak számomra. Minden alkalommal, amikor valaki a demokrácia határait feszegeti, akkor teszünk egy lépést a feudalizmus felé. Hiszen a feszegetés arról szól, hogy találunk egy gyenge pontot, ott megragadjuk a határokat – mint egy gumiszalagot – és kihúzzuk. Olyan terület fölé, mely eredetileg bőven nem volt része a demokráciának. Végül el fog készülni a magyar modell: a demokrácia, mely valójában feudalizmus.

Falusi reggel

A napsugár már laposan nyaldossa a térdedet, ahogy ülsz a verandán, kortyolod a teádat. A levegőben mindenféle legyek és egyéb apró szocskák repkednek – zsonganak ugyan, de ahhoz még lassúak, hogy betámadjanak a füledbe. A távolban nyikorog egy kakas. Még csak reggel nyolc óra van, de már úgy érzed, egy örökkévalóság óta vagy ébren.