Hülye autósok, autós hülyék

Tegnap pedig elhatároztam, hogy vége a punnyadásnak, innentől amikor csak lehet, kerékpárral megyek dolgozni.

Ennek megfelelően reggel kinéztem az ablakon, süt a nap, oké. Összepakoltam, kisétáltam – és rájöttem, hogy fordítva kellett volna: először kisétálni. Akkora szél volt, hogy majdnem felborított. Az a szokásos nyugati-északnyugati irányú. Na most, nekem 11 kilométert kell mennem nyugatra, utána 16-ot északra. De ekkor már nem volt visszaút. ‘Ez a kihívás, nem az ágybavizelés!’ – adtam ki a jelszót és nekivágtam. Mit mondjak, a tüdőmet kis híján kiköptem. A reggelivel együtt.

De az igazi élményt az autósok nyújtották. Körút-Salgótarjáni út sarok. Kamion bedönget a pirosba, beragad. A Pongrác út felől bejön a villamos, a kamion miatt beragad. Ördöglakat. Ahogy Ká mondta: “Majmócák, senki sem megy sehova”.
Aztán hasonló a Stefániánál. Hiába volt zöld a lámpa többször is a kerékpárúton, meg a zebrán – nem lehetett átmenni. Ugyanis egy-egy kamion mindig belezúgott a pirosba és pont a zebrán álltak meg. Körbejárni meg nem lehetett, mert ott már forgalom volt. Ugyan szorgalmasan nyújtogattam a középső ujjamat, de ez a népség érzéketlen az ilyesmire.

7 thoughts on “Hülye autósok, autós hülyék

  1. 85-90 perc. Ma, ebben a szélben pl. 94 volt.
    (Az a baj, hogy város. Országúton lehetne gyorsabban is nyomni, de a városban lámpák vannak, kereszteződések, lassú kerékpárutak, járdák…)

  2. Napi mozgásnak nem rossz, csak az gondolkodtat el, hogy így mennyivel intenzívebben lehet letüdőzni az amúgy is kritikus szennyezett levegőt. Használsz vmi maszkot?

  3. Ááá, köszi. :)

    Nekem még aktív bicajos koromból a rekordom kereken egy óra volt, Buda, Déli PU mellől ki anyósékhoz, Ferihegy D portán kicsit túl. És hegyibicajjal, nem versennyel. :)

    De most már komoly családapa vagyok, nem vállalkoznék ilyen extrémsportra. :/

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *