Születésnapomra

Harminckét éves lettem én
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Erre a versre ébredtem a délutáni szunyókálásomból. 32 éves… mit is csináltam én éppen akkor? – futott át az agyamon. Elsőre nem ugrott be. Ki kellett számolnom az évszámot.

Hát, igen. 1996. Nem akármilyen év volt.

Szilveszter éjszaka: eldöntöttük Nejjel, hogy felrúgunk mindent, amit addig elértünk. Eladjuk mindenünket és Pestre költözünk. Egy 5 és egy 3 éves gyerekkel.

Január: HVG, Express és Népszabadság olvasgatás, álláshirdetésekre válaszolgatás.

Február: Beindultak az interjúk. A cég heti postajáratával jártam fel Pestre, ehhez persze úgy kellett szerveznem, hogy aznap legyen az összes interjú. De még így is becsúszott egy-egy utazás vonattal is. Menetközben Relaxa német.

Március: Felvettek a Quelle-hez számlázási rendszergazdának. Az egyik feltétel a saját autó volt. Kénytelen voltam pénzt összekaparni egy öreg Trabantra. (Anyósék segítségével.)

Április: Felmondtam a munkahelyemen. Összepakoltam egy kis bőröndnyi cuccot, bedobtam a Trabiba. Érzékeny búcsú a családtól. Nem kívánom senkinek, hogyan éreztem magam, miközben csorogtam Budapest felé.
Egy havernál szálltam meg két hétig.
Közben becsúszott egy évfolyamtalálkozó Veszprémben. Mindenki sorolta a videókamera előtt, mit ért el, hol lakik, hol dolgozik. Én csak vonogattam a vállam: nem tudom, hol lakok, nem tudom, hol dolgozom, a családom… remélem megvannak valahol.
A munkábaállás előtti napon, este, telefonáltak az Első Pesti Telefontársaságtól, hogy oda is felvettek. Mivel ez több nagyságrenddel jobb állásajánlat volt, ment másnap a telefon a Quelle-nek, hogy bocs fiúk.

Május: Kiköltöztem Nej keresztanyjának üresen álló házába, Fótra. Munkábaállás az EPT-ben. Kiderült, hogy ugyanarra a pozícióra felvettek mást is. Habár nyugtatgattak, hogy ez nem jelent semmit, a családegyesítést elhalasztottuk a próbaidő lejártáig.

Június: Születésnap egyedül Fóton. Ritka vacak volt.

Július: Tanulás. Az új helyen sok ismeretlen dolog volt, meg úgy általában eggyel nagyobb pályán kellett játszanom, mint Veszprémben.

Augusztus: Elkezdtem albérletet keresni. Végül a XVIII. ker Lakatos lakótelepen vettem ki nagyon olcsón egy 43 m2-es, meglehetősen lepusztult lakást. A hónap végén összepakoltunk Úrkúton, felköltöztünk.

Szeptember: A gyerekek már új óvodában kezdtek. Nej egy szerencsés találkozás után talált magának munkahelyet. (Előtte vidéken egy év alatt nem sikerült.)
Az élet kezdett elviselhető lenni: reggelente elmolyoltam a picikkel, elsétáltunk az oviba, utána 3 megálló villamossal a munkahelyre.
Elkezdtük meghírdetni az úrkúti családi házat.

Október, november: semmi különös. Leutaztam Ráckevére egy ingatlanközvetítőhöz, a fűthetetlen Trabival. Irgalmatlanul sok mínusz volt, hazafelé hó is.
Nagyon csúnyán megbetegedtem.
Munkahelyen belevágtunk abba, amire tkp. felvettek: Novell3.12 -> Windows NT4.0 átállás.

December: Beidéztek a rendőrségre, ugyanis a ráckevei nő csaló volt.

Karácsony: kis család, együtt egy kis lakásban. De már túlvoltunk a nehezén.

This entry was posted in Sztori.

4 thoughts on “Születésnapomra

  1. Kicsit megnyugtató ezt olvasni. Már hogy hol tartottál akkor annyi idősen mint én most (na jó én csak 31 vagyok), illetve tudni, hogy most hol tartasz. Igaz azóta baromi sokat változott a világ. Vajon mi lesz 12 év múlva???

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *