Kivetítés

Ahogy megy a busz, elmegy egy kutyafuttató mellett. Jó nagy gyepes rész, rajta néhány betonpad, majomketrec, a végében pedig hajléktalan viskó: a bokrok ágait összehúzták, rákötöztek valami funérlapot és vastagon bepokrócoztak alá. Elnézem, ahogy a deres fűben, plédekbe csavarva próbálnak aludni… és megpróbálom elképzelni, mit érezhet az őrangyaluk. Mennyire tele lehet a töke – már ha egyáltalán, ugye – azzal, hogy az általa menedzselt egyén élete ennyire félresiklott. És milyen elégedettség töltheti le az enyémet pont ebben a pillanatban, amikor ilyeneket gondolok.

Azért mekkora gáz már ez: amikor az ember a saját megfelelési kényszerét kivetíti az őrangyalára is.

3 thoughts on “Kivetítés

  1. moonman: minden hajléktalan története egyéni történet, ne ítéljünk általánosan…
    Joe: a gondolatmeneted alapján az eredményért az őrangyal (menedzser) szintén felelős, tehát nagyon nem lehet tele…:)
    Bár a régi módszer szerint szar projektekben mindíg csak a menedzsment működött jól, a félresiklás mindíg a végrehajtásnál történik…

  2. BB:
    Nem biztos. Amikor írtam, úgy képzeltem el, hogy az őrangyal egész élete során bökdöste, rugdosta azt a szerencsétlent, hogy csinálja máshogy – de ez csak hagyta sodortatni magát. Na, ez például frusztráció lehet a javából.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *