Marha jó szó, tetszik.
Egyébként ennek a cikknek az alapján jött elő ez a szójáték. Érdekes cikk, többször nyitotta ki zsebemben a bicskát.
A jelzálogok esetében a 2005-ös 60 százalékról 2007 októberére 93-ra nőtt a külföldi valutában felvett hitelek hányada, azon belül is a svájci frank alapúaké, amelyek a külföldi valutában lekötött kölcsönök 95 százalékát teszik ki. Az utóbbi időben a fogyasztási hiteleknél is népszerűvé váltak a svájci valutában jegyzett ügyletek.
A tekintélyes lap megszólaltatta Kovács Álmos szakállamtitkárt, aki elmondta, hogy a pénzügyminisztériumban nem örülnek mindennek, és igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a leselkedő veszélyekre. Ugyanis a háztartások alig vannak tudatában annak, hogy a forint gyengülése vagy a frank erősödése milyen mértékben növelheti meg a forintban számolt havi jelzálogkamatot.
Ugyanakkor az államtikár is elismerte, hogy a jelentős kamatszint-különbözet miatt a frankban való eladósodás gazdaságilag ésszerű döntésnek tűnik. Szimulációs számítások kimutatták, hogy igen tetemes devizaárfolyam-kilengésnek kellene ahhoz bekövetkeznie, hogy a forinthitelek ismét előnyösebbek legyenek, mint a frankalapúak.
Most akkor, őszintén, min is tetszenek csodálkozni??
Mindamellett a központi bank is vegyes érzelmekkel szemléli a svájci frankban lekötött hitelek jelentőségének növekedését – jegyezte meg a Neue Zürcher Zeitung, ismét idézve Karvalits Ferencet, aki elmondta, hogy “ez a fejlemény azért jelent problémát nekünk, mert pénzpolitikánkkal alig tudunk befolyást gyakorolni rá”.
Kész szerencse. De komolyan.
A cikk egyébként pont ezért “tetszett”: mindenki borzasztóan aggódik, mi lesz a szegény néppel, ha elszabadul a forint vagy a frank – miközben folyamatosan érződik, hogy az bassza a pénzügyérek csőrét, hogy ez az istenadta nép sokkal jobban megbízik a Svájci Nemzeti Bankban, mint a magyarban. Különösen, ha olcsóbb.
Hát, igen.
A témához kapcsolódik egy másik mai blogbejegyzés is.
Recent Comments