Az első lépés

Immár napok óta nem voltam kint az utcán. Aztán eljött a pillanat, elindultam első munkanapomra a munkahelyemre. Bekapcsoltam a riasztót, bezártam az ajtót, zsebrevágtam a kulcskarikát, ráléptem a lépcsőre – és akkorát taknyoltam, hogy simán letaroltam a lépcső alján lévő kukát, de úgy, hogy még a szemeteszsákok is rámborultak.
Ez az év is jól kezdődik – gondoltam, míg odabent a kabátomat és a hátizsákomat pucováltam.

És még csak utána jött a bérletderby.

6 thoughts on “Az első lépés

  1. Biztos nem esne el ennyi ember munkába menet, ha az nem számítana munkahelyi balesetnek, 100% táppénzzel. Egyébként vigyázzatok, aki nem jár rendszeresen dzsúdózni, az csúnyán foghat földet.

  2. Esni valahogy ösztönösen tudok. Még Veszprémben volt, hogy egy borospincéből jöttünk kifelé, úgy, hogy nálam még ott volt elvitelre két üveg bor. Megcsúsztam a sötét lépcsőn, elestem és le is gurultam pár fokot. Elég rendesen összetörtem magam – de a borosüvegek sértetlenek maradtak.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *