Hull a hó és hózik

Megállás nélkül esik a hó, lassan másfél napja, gyönyörűen néz ki a táj. (Barna gondolom máshogy vélekedik, miközben a János-hegyet próbálja hólapáttal kiásni.)
Gondolhatod, nem is igazán bírtam otthon maradni: most a változatosság kedvéért a Halomi -erdő északi felét jártam be. Ezúttal kisérettel, a család nőtagjai ugyanis ellenállhatatlan kényszert éreztek arra, hogy beleállítsák egymást fejjel a hóba.

Jó kis séta volt, de a továbbiakban beszéljenek inkább a képek.

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

Az összes kép az előző album folytatásában található. (A dátum, az segít.)

Egy félresiklott projekt – Bevezetés

A valósággal való minden hasonlóság pusztán a véletlen – és a figyelmetlenségem – műve. Habár az írásnak van valós alapja, de nem az a szándékom ezzel a történettel, hogy bárkit is lejárassak – ezért időnként szándékosan ködösítek egy kicsit. Nem anyázni akarok, hanem naplószerűen leírni, hogyan tud félremenni egy projekt, ha az ember nem tartja vasmarokkal. Vagy legalábbis nem szabályosan akarja megfogni.

A novemberi Technet Magazinban jelent meg egy cikk arról, hogyan állt át egy cég Microsoft infrastruktúrára. Örült a lelkem, amikor olvastam, hiszen jó látni, hogy vannak helyek, ahol ez flottul megy. Nekem valahogy mindig a csatornákban mászkálás marad.
Gondolkodtam is, hogy megírjam-e az egészet ennyire részletesen, de aztán győzött a grafomániám. Nekem is jó, ha egyben látom, mi mindent csináltam/csináltunk rosszul, na meg másoknak is segíthet.
Ami még kérdéses volt, hogy hová írjam? Ide mély szakmai írásokat már nem szántam – de ebben a szakmai tartalom mellett lesz rendesen hőbörgés is, azt meg a katedráról talán mégsem kellene. Szóval maradt az egész a kocsma jellegű blogban.

A feladat látszólag egyszerű volt: rendbe kell tenni az ügyfél címtárát, Exchange organizációját, úgy, hogy menetközben upgradeljük a tartományt és a végén átállunk Exchange 2007-re. Gondolom, érezhető, hogy a ‘látszólag’ szó az iróniát hivatott képviselni az előző mondatban.
A helyzetet bonyolította, hogy az ügyfélnek vannak insource informatikusai is, azaz nemcsak mi, mint outsourcing cég kezelgetjük az IT rendszerüket. Hogy fokozzam a helyzetet, eddig alig fértünk hozzá a rendszerükhöz, a helyi rendszergazda sokáig elkövetett mindent, hogy ne kapjunk komolyabb jogosultságot. Embereink maximum egyszerűbb feladatokat láttak el, jórészt felhasználóadminisztrációt. A rendszerről meglehetősen homályos képünk volt. Meg is lepődtünk, hogy ezt a munkát végül mi nyertük el, nem az insource.
Maradjunk egy kicsit még a kiindulási feltételeknél. A meglévő rendszer a következőképpen nézett ki:

  • Windows2000 erdő, natív windows2000 tartományok. Egy gyökértartomány, két gyerektartomány. A projekt része az egyik gyerektartomány megszűntetése, az erőforrások átmigrálása a gyökértartományba.
  • Exchange 2000 szerverek, különösebb cifrázások – cluster, nlbs – nélkül. Minden tartomány mindegyik telephelyén van legalább egy szerver.

Tervezés… minimális. Az ügyfélnek nagyon sürgős. Az egész projektre tokkal-vonóval adott 3 hetet. Habár jeleztem, hogy igazából ez a rendszer megismerésére sem elég, de akkora nagy volt a különbség az ügyfél időbecslése és az enyém között, hogy nem is láttam értelmét a vitának. Csináljuk, aztán majd kialakul. Néha megpróbáltam tervezgetni, de annyira nem volt rá idő, hogy végül belementem egy kompromisszumos munkamódszerbe: a koncepció nálam megvan fejben, hetente összeülünk, én elmondom, mi várható a következő egy hetes etapban, felvázolom a döntési lehetőségeket, ha kell rajzolgatok is a táblára, aztán döntünk, ütemezünk. Végül a helyi IT vezető gyárt egy meeting minutes doksit, melyet egy hét múlva átnézünk, utána pedig megtervezzük a következő hetet.
Eddig sem hangzott túl jól, de aztán kiderült, hogy igazából a helyi rendszergazda sem ismeri részleteiben a saját rendszerét. Többször futottunk bele olyasmibe, hogy ‘ja, tényleg, emlékszem, mintha XY valamikor ezt meg azt telepített volna’ – mindez olyankor, amikor éppen valami nem várt falba ütköztünk. Dokumentáció nem volt semmiről sem. Életem első éles Exchange2007 bevezetése volt. Elég vadul hangzik. Ha tisztességesen akartam volna csinálni, akkor azt mondom, hogy egy-két hét rendszerfelmérés, két-három hét tesztlabor, lemodellezés, jegyzőkönyv, aztán az alapján egy hét tervezés. Ez durván a duplája volt az ügyfél által a _teljes_ projektre szánt időnek.

Nos, így. Ennyi volt a bevezetés. Legközelebb már szakmai dolgok jönnek.

Átjátszottuk

Hát, így jártunk.

Pedig először úgy nézett ki, emberhalál lesz. Ma délután már a WoW TCG-vel szerettünk volna játszani, de nem nagyon akart összejönni: hiába nyüstöltem az agyam két napja a szabálykönyvvel, csak nem akart összeállni a játék. Az eredeti szabálykönyvön látszott, hogy olyan ember írta, aki még soha nem magyarázott el senkinek sem nulláról bármit is – a magyar fordítás meg tuti webes fordítógéppel készült. Olyan szinten érthetetlen és borzasztó, mint egy kínai vevőtájékoztató.
Végül amikor már többször földhözvágtam az egészet, amikor már széttúrtam a netet triviális kérdésekkel – melyek annyira triviálisak voltak, hogy sehol sem volt rájuk válasz – amikor már mindenki bevonult a saját szobájába és egyenként tévét nézett; fél kilenc körül állt össze annyira a játék, hogy kezdtem sejteni az alapokat. Leültünk és négyen, rettentő sok értetlenkedéssel, rengeteg értelmezési problémával, de végigjátszottunk egy játékot. 23.40-kor lett vége. Mivel be volt igérve, hogy aznap még Honfoglalózunk is, gyorsan berohant mindenki a gépéhez, a kölykök összedobtak egy privát szobát és roppant szoros meccsen levertem a mezőnyt.

A franc se foglalkozott vele, hogy időközben annyira nekiálltak háborúzni odakint.

A mi pezsgőnk később pukkant.