Relative

Ma reggel igazán zavarban voltam: nem tudtam, hogy megint BKV sztrájk volt vagy egyszerűen csak a környülállások kulmináltak? Buszok maradtak ki, hogy aztán kettesével menjenek, 5-10 perc késéssel, a metró beszorult az alagútba, meg ilyenek.
Két óra alatt értem be a munkahelyemre. Városon belülről.
Ennyi idő alatt Egerből is simán be tudnék járni: a sztráda max másfél óra, Újpest meg még irányban is van.

A karikatúra veszélyei

Ma olvastam. Durva.
Röviden arról van szó, hogy egy hapit kirúgtak a munkahelyéről (Fort Madison), mert kitűzött egy Dilbert karikatúrát a faliújságra. Mondjuk az se volt kispálya, hogyan derítették ki, ki volt az: a biztonsági kamera felvételeiből keresték vissza a csókát. Aztán hiába védekezett a szerencsétlen azzal, hogy csak fel akarta dobni a hangulatot, mely attól szállt alá, hogy korábban a cég bezárta a kaszinót és ezzel 170 ember munkahelye úszott el.

Pikáns, hogy a kirúgása pont megerősítette azt, hogy jó helyen tűzte ki a rajzot.

és Barátai

Este Rúzsa Magdi és Barátai koncerten voltunk. Őszintén szólva engem a barátai (Boban Markovic, Presser Gábor) jobban érdekeltek – a Megasztárt úgy hagytam ki, ahogy volt, fogalmam sincs, kik szerepeltek benne és ki mit nyert.
De a csajszi határozottan jó volt. Dinamikusan, felszabadultan nyomta – és félelmetes dolgokat produkált a hangjával. Akár Gianna Nannini is lehetett volna a színpadon.

Hölgyek és Urak

“Meeeyisss . . . Magraaaaa . . . Garrrrrliick . . . His Majesteeeyyaa the Ki – Oh, bugger, now where’s he gone?”

“Phóhhhléé… Mahhhghaaaat… khisasszony… Öhhfhelséééége a khi… Na bassz’, hát most meg hová tűnt?”

Huh. Végre felnőttünk.
Eddig tetszik a fordítás.

Bár a nevek magyarításával még mindig baromira nem értek egyet. Nevet _nem szoktunk_ lefordítani. Punktum. Még akkor sem, ha beszélő név. Jól is néznénk ki: Kis János, mint Little John, vagy Vörösbegy Motorháztető, mint Robin Hood. (Tudom, tudom, Csuklyás Robin.)