Metrón

Egy anyuka ül mellettem, a túloldalán egy hatévesforma gyerek. A szerelvény a végállomás felé közelít, az anyuka feláll, hogy megigazítsa a gyerek ruházatát. Felrántja a télidzseki zippzárát, talán kicsit erőszakosan is – becsípte vele a srác állát. A gyerek felmordult, az anyja keze magasba lendült, a gyerek behúzta a nyakát, erre a nő is leengedte a kezét.
– Mondtam, nem, hogy emeld fel a fejed? – szólt rá a gyerekre.
Semmi válasz. Az anyja feladta rá a sapkát.
– Azt hittem, azért akarsz megütni, mert becsípted az állam – böki ki végül a kölyök.
– Nem is akartalak megütni. Miért ütöttelek volna meg? – reagál ingerülten az anya.
– Mert becsípted az állam – magyaráz konokul a srác.
– Nem csíptem be! Különben is, mint emlegeted ezt állandóan? Azonnal hagyd abba a hisztit! – förmed rá a teljesen nyugodt gyerekre.

És csodálkozunk, hogy nem megy a kölyköknek a szövegértés. A kisklapec pusztán meg akarta magyarázni az anyjának, hogyan látta ő a szituációt – az anyja viszont nem érteni akart, hanem veszekedni.

4 thoughts on “Metrón

  1. Úgy általánosan azt látom, hogy a problémákat
    – kommunikációs probléma
    – öntörvényűség és/vagy
    – egoizmus
    okozza.

    Az első by def okozza a konfliktusokat, a második kettő meg szétossza az ojjektumokat alá-fölérendeltség szerint.

    Így aki a másik egyén felettinek érzi magát, nem foglalkozik annak megértésével.
    Az ‘alattvaló’ meg sokszor már nem is próbálkozik a kommunikációval.

    Mivel ez az egész virtuális, mindenki mindenki felettinek érezheti magát.

    Tehát szarunk mindenkire, midenki szarik ránk.

    Szép irány.

    És persze vannak kivételek.

  2. Szép elemzés. Egy Kathy Sierra gondolat jutott róla eszembe. Valami olyasmi volt, hogy ha idegen nyelven mondasz valamit és nem értik, ne ismételd meg hangosabban: a probléma nem hallási jellegű, hanem megértési.

  3. Szép.
    Az jutott eszembe, magvas gondolataitok szerény kiegészítéseképpen, hogy emberek milliói élnek le egymás mellett évtizedeket fentiek átgondolása nélkül.
    Nem figyelnek a másikra, magukra és egyáltalán semmire. Csak úgy élnek bele a vakvilágba. Aztán nézik este a Fókuszt és szörnyűlködnek: “… családi tragédia, leszúrta élettársát… “

  4. JoeP,

    Jó ez a Sierra-gondolat. Olajipari éveim alatt jómagam is hasonlóra jutottam, pusztán empirikusan: multikulturális környezetben alaptézis, meglepő, hogy egyetlen kommunikációs tanfolyamnak — amin részt vettem — sem része.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *