Hölgyek és Urak

Nocsak.

Furcsa egy országban élünk. Terry Pratchett könyvei a világban mindenhol meghódítják az olvasókat – nálunk meg… olyan langyos. A figura írt durván 50-60 könyvet, ebből csak a Korongvilág történetek kitesznek 30-40-et. (Egyébként ezek a legjobbak.)
Anno a Cherubion el is kezdte lefordítgatni a műveket, de reklámra nem jutott pénz – és magunk között szólva, a fordítások minősége is hagyott maga után kívánnivalót. Megjelent vagy tíz, aztán pár éve le is álltak vele. Nem kis motivációt oltottak ezzel belém, ugyanis _pusztán ezért_ tanultam meg folyékonyan olvasni angolul.
A kiadót azóta megvette más, a fordítót is lecserélték – és most úgy néz ki, hogy ebben az új felállásban ismét elindul a Korongvilág könyvek magyar kiadása. Roppant kiváncsian várom. Már csak húszegynéhány könyvvel vannak lemaradva… Pratchett bácsi meg durván két könyv/év sebességgel halad.

Még mindig a metrón

Kőbánya-Kispest, az átjáró az út felett.
Reggel kilenc, de a csövesekben már megvan az üzemi nyomás. Két idősebb szakadt példány támasztja a korlátot.
A tömegben feléjük sodródik egy harmadik. Régi ismerősük lehet, már messziről vigyorognak rá.
– Na mi van, te józan életű! – kiált rá az egyik.
Érződik a hangsúlyon, hogy sértésnek szánta.

Metrón

Egy anyuka ül mellettem, a túloldalán egy hatévesforma gyerek. A szerelvény a végállomás felé közelít, az anyuka feláll, hogy megigazítsa a gyerek ruházatát. Felrántja a télidzseki zippzárát, talán kicsit erőszakosan is – becsípte vele a srác állát. A gyerek felmordult, az anyja keze magasba lendült, a gyerek behúzta a nyakát, erre a nő is leengedte a kezét.
– Mondtam, nem, hogy emeld fel a fejed? – szólt rá a gyerekre.
Semmi válasz. Az anyja feladta rá a sapkát.
– Azt hittem, azért akarsz megütni, mert becsípted az állam – böki ki végül a kölyök.
– Nem is akartalak megütni. Miért ütöttelek volna meg? – reagál ingerülten az anya.
– Mert becsípted az állam – magyaráz konokul a srác.
– Nem csíptem be! Különben is, mint emlegeted ezt állandóan? Azonnal hagyd abba a hisztit! – förmed rá a teljesen nyugodt gyerekre.

És csodálkozunk, hogy nem megy a kölyköknek a szövegértés. A kisklapec pusztán meg akarta magyarázni az anyjának, hogyan látta ő a szituációt – az anyja viszont nem érteni akart, hanem veszekedni.