On the road

Ma reggel, miközben zötykölődtem a buszon, kénytelen fültanúja voltam három fiatal lány beszélgetésének. Látni csak futólag láttam őket, amikor felszálltak. (És nincs olyan szemem, mint egy másik nőnek, aki ennyiből még a rúzs márkáját is megmondja.) Annyi azért feltűnt, hogy a háromból kettő ronda és kövér, a harmadik meg mintha roma lett volna.
Aztán ahogy beszélgettek, kiderült, hogy balhé van. Az egyik elpanaszolta, hogy az osztályukban nincs olyan ember, aki nem állna valamelyik tantárgyból bukásra. Erre a másik legyintett, hogy ő speciel minden tantárgyból bukásra áll.
– Milyen jövő vár ezekre? – horgadt fel bennem a kérdés – Rondák. Kövérek. Ostobák. Műveletlenek. Hogyan fogják megélni a felnőttkorukat?
De csak beszélgettek tovább. Kiderült, hogy a szülők közül egyik sem fejezte be a nyolc általánost. Alkalmi munkákból élnek, építkezéseken dolgoznak.
Amikor leszálltak, lehetőségem volt alaposabban is megnézni őket. Teljesen normális ruha volt rajtuk, tiszták, ápoltak voltak. Mentek a szakmunkásképzőbe.
És ekkor villant be fájdalmasan, hogy amire én elborzasztó sorsként gondoltam, az nekik tulajdonképpen felemelkedés. Hogy ők már rajta vannak az úton. Csak nagyon messze, nagyon sok generációnyi távolságra van a vége.

5 thoughts on “On the road

  1. Sok, sok generációnyira….nem egy tanítványom volt a régi sulimban, akik ma boldog diplomások lehetnének, ehelyett sima gimis érettségivel kínlódnak, emrt a caslád nem nyomatta az első siekrtelen után az újabb felvételit. Mert hogy a gyerek volt az első érettségizett a tágabb családban.

  2. JoeP:
    hány olyan cigányt embert látsz
    (nap mint nap) akik “Rondák. Kövérek. Ostobák. Műveletlenek. ” mégis merciben ülnek és ordas nagy fux van a nyakukban…. Ők persze baromira ráérnek miközben te rohansz melóba
    “Hogyan fogják megélni a felnőttkorukat?” úgy hogy
    ők a társadalom szerencsétlen elnyomott tagjai

    hatalmas tisztelet a kívételnek

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *