Ma kipróbáltam. Nyüzsögtem egy kicsit. Van ez a szórólap, amelyen azokat a csatornákat (weblap, levlista) reklámozom, melyek beindíthatják a kommunikációt az érintett emberek között. Hogy ne lehessen úgy elintézni a dolgokat, hogy “mi tehetünk róla, miért nem néztük meg a terveket, miért nem tiltakoztunk”. A kommunikáció fontos. (Tanárbácsisan felemelt mutatóujj.)

De hogy mennyi hülye kutya van. Pontosabban, mennyi hülye gazda.
Anziksz.

  • Habzó szájjal ordító kutya. A postaláda fél méter magasan. Na, ti nem kaptok szórólapot.
  • A postaláda helyett eternit cső. A kerítés belső felén. A kutya meg ránézésre csővel együtt képes bekapni a kezed.
  • Másik helyen okos a kutya. Ártatlan képpel ül. Feje – pontosabban a szája – két centire a postaláda bedobónyílásától. Nem teszteltem le.
  • Utca elején két perc szünet. Élvezem a csendet. Aztán meglódulok és beindulnak a kutyák.
  • Nem kevés helyen volt olyan, hogy bedobtam a papírt a postaládába, erre egyből ki is hullott az alján. Ennyi erővel a tulaj egyből bele is építhette volna az iratmegsemmisítőt.
  • Hatalmas küzdelem az egyik döggel, de nagy nehezen csak belepréselem a postaládába a cetlit. Erre kisétál egy reszketeg nyolcvanéves bácsika. Tuti ő lesz az első, aki feliratkozik a levlistára.

Nagyítás