Az írás ára

Életemben írtam én már annyi mindent: söralátétet, cégtáblát, újságcikket, újságot, blogot, könyvet. Hol több, hol kevesebb pénzért.
De életem legjobban jövedelmező írását ma este követtem el.

Írtam egy fellebező levelet az Adóhivatalnak a rosszul kiszabott ingatlanvásárlási illetékkel kapcsolatban.

Rájöttem

Miért végezzük el előszeretettel inkább azokat a tevékenységeket, melyeket nem írtunk fel a teendőink listájára. Azért, mert nincsenek felírva.
Ugyanis amelyek fel vannak írva, azokról tudjuk, hogy biztosan el lesznek végezve – hiszen fel vannak írva. Ha el is felejtkezünk róluk, akkor legkésőbb akkor eszünkbe jutnak, amikor átnézzük a listát.
Ezzel szemben amikor váratlanul jut eszünkbe valami, akkor azt gyorsan elvégezzük, amíg a fejünkben van.

Ebből lesz aztán az, hogy szanaszét frusztráljuk magunkat a hétvégi listával.

Végre

Ezt is megértük. A karikatúravilág halad a korral.
Valamikor, amikor még napi 120-150 karikatúrát szemléztem rendszeresen, nagyon haragudtam az ún. editorial cartoon műfaját űző szerzőkre. Minden normális rajzoló elkészítette a napi rajzát, tudni lehetett, hogy ha elmegyek a weblapra délután kettőkor, akkor ott lesz a mű. Bezzeg a közéleti rajzolóknál semmi ilyen rendszeresség nem volt. Megvolt a kvótájuk, heti 3 rajzot le kellett adniuk, aztán amikor olyanjuk volt, kirakták. Baromi frusztráló volt rendszeresen azzal szembesülni, hogy nem frissültek. Egy idő után ki is töröltem őket a könyvjelzők közül.

De ugye most már itt van a szép új világ, RSS felirattal a zászlaján. Csak éppen a karikatúra szindikátusok nem vették észre sokáig a lehetőséget – pedig az RSS-t gyakorlatilag kifejezetten a közéleti rajzolók számára találták ki.

És most, végre, megtört a jég. Itt van kérem szépen a kánaán, lehet bátran feliratkozni a csatornákra, csak bírja az az olvasó szoftver. Akinek ez a ránézésre 150 feed kevés, nézzen el ide: minden ikon mögött egy-egy szerzői oldal van, RSS csatornával.

Kedvcsinálónak pedig álljon itt a mai kedvencem a közéleti rajzolók alkotásai közül.