Tranai

Mostanában sajnos csak elég elkeserítő dolgok járnak a fejemben kerékpározás közben. De ma jó napom volt, beugrott egy gyerekkori meghatározó olvasmány-élményem: Sheckley-től a Tranai. Az univerzum egyetlen tökéletesen megvalósított demokráciájáról.

– Üdvözlöm a Tranain – köszöntötte szívélyesen a miniszter. Ledobott egy halom papirost az egyik székről, és hellyel kínálta Boozgoe-t.
– Miniszter úr… – kezdte Boozgoe ünnepélyesen, tranai nyelven.
– Den Melithnek hívnak. Szólítson csak Dennek. Nekünk itt nem szokásunk hivataloskodni. Tegye csak föl a lábát nyugodtan az íróasztalra, és érezze magát itthon. Szivart? – Nem, köszönöm – mondta Boozgoe kissé döbbenten. – Minisz… bocsánat, Den, én a Terráról jöttem, egy bolygóról, amelyről talán hallott már.
– Hogyne, hogyne – mondta Melith. – Ideges, nyugtalan hely, nem? Persze nem akarom megsérteni.
– Szó sincs róla. Pontosan ez az én véleményem is. Ezért jöttem ide. – Boozgoe egy kissé elbátortalanodott, remélte, hogy nem lesz nagyon nevetséges. – Nos, én hallottam egyet-mást a Tranairól. Ha végiggondolom, elég képtelenül hangzik. Mégis, ha nem veszi rossz néven, lenne egy-két kérdésem.
– Tessék – mondta Melith lelkesen. – Mindenre őszinte választ kap.
– Köszönöm. Úgy hallottam, a Tranain semmiféle háború nem volt már vagy négyszáz éve.
– Hatszáz – helyesbített Melith. – És hihetőleg nem is lesz. – Valaki azt mondta, hogy a Tranain nincs bűnözés.
– Semmiféle.
– Következésképpen nincs rendőrség, nincs törvényszék, nincsenek bírók, seriffek, hóhérok, utógondozók és nyomozók. Nincsenek börtönök, javítóintézetek, sem más büntetés-végrehajtó intézmények.
– Ilyesmire semmi szükségünk – magyarázta Melith -, minthogy itt bűnözés sincsen. – Úgy hallom – mondta Boozgoe -, hogy a Tranain ismeretlen fogalom a szegénység. – Legalábbis én még nem hallottam róla – mondta Melith vidáman. – Igazán nem gyújt ráz
– Nem, köszönöm – mondta Boozgoe, és lelkesen előrehajolt. – És tudtommal sikerült megvalósítaniuk az egészséges gazdasági egyensúlyt, anélkül, hogy szocialista, kommunista, fasiszta vagy bürokratikus intézkedésekhez folyamodtak volna.
– Úgy van – mondta Melith.
– S hogy a maguk társadalma tulajdonképpen a szabad vállalkozáson alapszik, virágzik az egyéni kezdeményezés, és az állami beavatkozás nem haladja meg az abszolút minimumot.
Melith bólintott.
– A kormány épp csak hogy némi szabályozó tevékenységet folytat, gondoskodik az öregekről, és szépíti a tájat.
– És az is igaz, hogy maguk megvalósították az igazságos vagyonmegoszlást állami beavatkozás nélkül, adózás nélkül, teljesen önkéntes elhatározás alapján? – kérdezte Boozgoe.
– Hogyne, teljesen.
– És igaz, hogy a tranai kormányzat egyik szintjén sem létezik korrupció?
– Egyiken sem – mondta Melith. – Gondolom, ezért találunk olyan nehezen embert a közhivatalok betöltésére.

Csakhogy később jönnek a részletek. Fergeteges olvasmány.

Ja, hogy hol érhető el? Innen letölt, kicsomagol, tartalomjegyzékben megkeres.

5 Comments

  1. Hát ez zseniális, talán amikor először olvastam, nem jött le annyira, hogy mit akart ezzel bemutatni Sheckley.
    “- Szóval az emberek úgy fejezhetik ki a helytelenítésüket, hogy levegőbe röpítik a tisztviselőt? – nyögte döbbenten Boozgoe.
    – Ez az egyetlen mód, hogy a véleményüknek súlya legyen – mondta Melith. – Valamiért valamit. A polgárok a mi kezünkben vannak, mi az övékben.”
    Nos, igen bár meglehet ez elég radikális módszer, én azzal is elégedett lennék, ha a nők helyett politikusainkat tudnánk “sztázisba” helyezni időnként!

  2. ja és hol szerezhető be a GALAKTIKA többi része ilyen formában?
    Az eredeti folyóirat elejéről hiányzik pár db, a 12. től szinte mind megvan és két éve újraindították!

  3. Érdekes, épp most olvasom az Alapítvány félelmét Gregory Benfordtól, és a sztázisos dolog abban is előkerül:

    “A szuszpenziós technikákat más területeken is használták. Voltak világok, sőt, a Trantoron is akadtak bizonyos csoportok, melyek előszeretettel alkalmazták a házassági szuszpenziót. Ez annyit jelentett, hogy az esküvő után nem sokkal az ifjú feleség életfunkcióit felfüggesztették. A férj ezután naponta, esetleg hetente csak néhány órára (a szexuális és társasági funkciók betöltésének idejére) ébresztették fel asszonyukat. A nők többsége fél évszázadon át csak a partik, a vakációk, a szenvedélyes órák szédítő örvényében „éltek”- legalábbis ezeket élték át. Amikor a férj meghalt (a feleségek úgy érezték, alig néhány hónappal az esküvő után), a fiatal özvegyek magukra maradtak. Ám nem kellett búsulniuk, mert nagyon kapósak voltak, és nem csak a pénzük miatt. Az ilyen özvegyek gyakran új, fiatal férjet kerítettek maguknak, és viszonozták a „szívességet”: a férfiak éltek az élvezetek világában, ők maguk pedig a valóságban.”

  4. A jó ötlet nem vész el – reciklál. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading