Tranai

Mostanában sajnos csak elég elkeserítő dolgok járnak a fejemben kerékpározás közben. De ma jó napom volt, beugrott egy gyerekkori meghatározó olvasmány-élményem: Sheckley-től a Tranai. Az univerzum egyetlen tökéletesen megvalósított demokráciájáról.

– Üdvözlöm a Tranain – köszöntötte szívélyesen a miniszter. Ledobott egy halom papirost az egyik székről, és hellyel kínálta Boozgoe-t.
– Miniszter úr… – kezdte Boozgoe ünnepélyesen, tranai nyelven.
– Den Melithnek hívnak. Szólítson csak Dennek. Nekünk itt nem szokásunk hivataloskodni. Tegye csak föl a lábát nyugodtan az íróasztalra, és érezze magát itthon. Szivart? – Nem, köszönöm – mondta Boozgoe kissé döbbenten. – Minisz… bocsánat, Den, én a Terráról jöttem, egy bolygóról, amelyről talán hallott már.
– Hogyne, hogyne – mondta Melith. – Ideges, nyugtalan hely, nem? Persze nem akarom megsérteni.
– Szó sincs róla. Pontosan ez az én véleményem is. Ezért jöttem ide. – Boozgoe egy kissé elbátortalanodott, remélte, hogy nem lesz nagyon nevetséges. – Nos, én hallottam egyet-mást a Tranairól. Ha végiggondolom, elég képtelenül hangzik. Mégis, ha nem veszi rossz néven, lenne egy-két kérdésem.
– Tessék – mondta Melith lelkesen. – Mindenre őszinte választ kap.
– Köszönöm. Úgy hallottam, a Tranain semmiféle háború nem volt már vagy négyszáz éve.
– Hatszáz – helyesbített Melith. – És hihetőleg nem is lesz. – Valaki azt mondta, hogy a Tranain nincs bűnözés.
– Semmiféle.
– Következésképpen nincs rendőrség, nincs törvényszék, nincsenek bírók, seriffek, hóhérok, utógondozók és nyomozók. Nincsenek börtönök, javítóintézetek, sem más büntetés-végrehajtó intézmények.
– Ilyesmire semmi szükségünk – magyarázta Melith -, minthogy itt bűnözés sincsen. – Úgy hallom – mondta Boozgoe -, hogy a Tranain ismeretlen fogalom a szegénység. – Legalábbis én még nem hallottam róla – mondta Melith vidáman. – Igazán nem gyújt ráz
– Nem, köszönöm – mondta Boozgoe, és lelkesen előrehajolt. – És tudtommal sikerült megvalósítaniuk az egészséges gazdasági egyensúlyt, anélkül, hogy szocialista, kommunista, fasiszta vagy bürokratikus intézkedésekhez folyamodtak volna.
– Úgy van – mondta Melith.
– S hogy a maguk társadalma tulajdonképpen a szabad vállalkozáson alapszik, virágzik az egyéni kezdeményezés, és az állami beavatkozás nem haladja meg az abszolút minimumot.
Melith bólintott.
– A kormány épp csak hogy némi szabályozó tevékenységet folytat, gondoskodik az öregekről, és szépíti a tájat.
– És az is igaz, hogy maguk megvalósították az igazságos vagyonmegoszlást állami beavatkozás nélkül, adózás nélkül, teljesen önkéntes elhatározás alapján? – kérdezte Boozgoe.
– Hogyne, teljesen.
– És igaz, hogy a tranai kormányzat egyik szintjén sem létezik korrupció?
– Egyiken sem – mondta Melith. – Gondolom, ezért találunk olyan nehezen embert a közhivatalok betöltésére.

Csakhogy később jönnek a részletek. Fergeteges olvasmány.

Ja, hogy hol érhető el? Innen letölt, kicsomagol, tartalomjegyzékben megkeres.