Prosztó vagyok

meg kellett állapítsam. nemrég vettem meg Rockenbauer Pál második vándor sorozatát és pont azt a részt nézem, amerre mi is szándékozunk a közeljövőben csavarogni.
falumúzeum. rengeteg rekonstruált falusi ház. nagyok. tágasak. mindennek megvan a helye, járom a falon, boszorkány elleni lapocka a zsúptető alatt. földpadló, alacsony mennyezet. és valósággal csorog a nyálam, hogy mennyire elmennék ilyen körülmények közé lakni. pedig… abban a történelmi korban léteztek paloták, barokk cicomákkal, személyzettel – luxussal.
engem mégis inkább a földszag vonz, a szalonna hagymával ebédre. hiába, az én prosztó lelkem…

bezár a bazár

legalábbis egy ideig. a tabletpc-m vinyócserére vár, a desktop meg, amióta kivettem majd visszatettem az elemet, végképp megkreppent. tekintve, hogy halványlila fogalmam sincs, mi történhetett vele, így amíg meg nem álmodom a megoldást vagy rá nem szánom magam, hogy keressek egy szervízt – életemben nem vittem még otthoni gépet szervízbe – addig erősen megritkulnak az írások. (a munkahelyről nem igazán érem el a lapot, itthonra meg csak a pda maradt – ez meg valahogy nem az igazi.)