Ide jutottunk

Tegnap a Köki peronján egy utas erősen kirítt a többi közül. Egy fiatal srác volt, vállán egy bazi nagy magyar zászlót vitt, feltekercselve.

A srác teljesen normálisan nézett ki: nem volt rajta bakancs, nem volt kopaszra nyírva, még csak fekete ruhadarabot sem viselt. Egyedül az a hatalmas zászló nem stimmelt.
És nekem mégis felállt a szőr a hátamon.

Ide jutottunk.

28 thoughts on “Ide jutottunk

  1. Emlékszem, még a hatvanas évek közepén megszóltuk azt, aki 2 cm-nél szélesebb nemzeti színű szalagból varrt/varratott magának kokárdát (“Zászlódíszbe öltöztél, vazze?). Azidőtájt gyakran kéretlen verést is lehetett szerezni a kokárda miatt.
    Majd a rendszerváltozás után már nem szóltunk, hogy nemzeti színű karszalaggal masíroznak egyesek. Majd nem szóltunk, hogy március 15.-e csendes nemzeti ünnep, nem méltó hozzá a harsány zászlóerdő.
    Mert hogy szabadok lettünk.

  2. Az nagy baj, hogy ha valaki meg kifejezetten örül annak hogy ilyen is van ?
    Én pl. a napokban megalakult Magyar Gárdát is pont az ilyen esetek köré sorolom. Még nem csináltak semmit, nem is mondták hogy terveznek bármit is amit vagy te vagy én nem tehetnénk meg magánemberként vagy valami klub tagjaként, de már annyi támadást kaptak, mintha legalábbis felgyújtották volna a Reichstagot. Itt van például ez az oldal:
    mentropia.2722 .hu/index.php? kat=velemeny& cikk=esem268.txt
    Persze a szóközök nélkül. Külön érdekes a mentalitásra nézve, hogy felhívnak mindenkit az ellenállásra, mert hát ez ugye – mint kifejezetten irják – fasiszta, náci, nyilas előretörés, és a DEMOKRÁCIA nevében követelnek megálljt, viszont pl. pár sorral alább ez olvasható egyik támogatott rendezvényük közleményében:
    “SOHA TÖBBÉ FASIZMUST! ÉLJEN A KOMMUNIZMUS!

    Antifasiszta Liga”

    Ja. A kommunizmus. Mer’ az mennyivel jobb ugye. És itt tekintsünk el attól a látszólagos ellentmondástól, hogy a jelenlegi magyar törvények szerint mind a horogkereszt, mind a vöröscsillag be van tiltva, lévén mindkettő önkényuralmi jelkép, ugyanis egy korántsem demokratikus, hanem diktatórikus rendszer jelképe. Ezt, úgy látszik, elfelejtették a kedves antifasisztákkal közölni. Na, nekem ettől áll fel a szőr a hátamon. Pedig nem is tartom magam a legszélsőségesebbek közé tartozónak a jelenlegi politikai palettán.

    Komolyan, lehet az is közrejátszik ebben hogy nem vagyunk egy generáció, lévén vagy 20 évvel lehetek fiatalabb nálad Józsi, de én személy szerint sokkal inkább biztonságban érzem magam egy nemzeti zászlót hordozgató fiatallal találkozva, még ha történetesen tökkopasz is, mint mondjuk egy piercinges, agyontetovált, tarajos punkkal.

  3. ReaDer,

    A zászlótól speciel nem. Ha magától sétált volna ott, észre sem vettem volna.

    Azoktól félek, akik cipelik. Akik úgy érzik, hogy cipelniük kell. Mert ezzel jelzik, hogy készek megmenteni a hazát a végveszélytől, legyen az bármi is.

  4. Taygetos,

    Speciel most nincs igazad. Túl sok lett itt hirtelen a véletlen hasonlóságból.

    Az egész olyan, mint az a papagályos/rendőrös vicc:
    Megy e rendőr az úton, a papagály rákiabál az ablakból: – Hülye rendőr!
    A rendőr bemegy a gazdájához, figyelmezteti.
    A papagály a következő napon is rákiabál a rendőrre: – Hülye rendőr!
    A rendőr bemegy, megbünteti a gazdáját.
    A következő nap is arra sétál. Odaér a papagályhoz.
    – Hé, rendőr! – kiabál rá a papagály – Ugye, tudod?

    Na, ez van itt is. Nem mondanak semmit, ártatlanul mosolyognak, csak a haza üdvéről szónokolnak – de mi tudjuk.

    Más. A piercinges punk veszélyes lehet rád nézve. A bevadított, félrevezetett idióták meg veszélyesek lehetnek az egész országra. A hülyeség sokkal ragályosabb, mint az életuntság.

    ps. Nyilván, a kommunizmus ugyanolyan faszság. De az ország jelenlegi helyzetében azok a lágyagyúak tényleg elhanyagolhatóak.

  5. A hasonlatod szellemes, de azért nem győztél meg. :) Se én téged. Mondjuk ezt borítékolni tudtam volna, hiszen már régebben olvaslak, ha nem is kommentálok rendszeresen, így ismerem a default véleményedet hasonló kérdésekben. Én személy szerint akkor is úgy látom, hogy ami túl sok itt, az a felesleges riogatás. Amerikában például teljesen normális, hogy majd’ minden ház előtt ott leng az amerikai zászló. Nálunk nem, persze, de a mi politikai kultúránk is változik; míg 30 éve a legtöbbeknek elég volt, hogy mondjuk március 15-én egy fejhajtással emlékezzenek meg otthonukban és örültek hogy legalább ezt lehet, mára ez már nem természetes. Persze, az se természetes hogy mindenki nemzeti zászlóval grasszáljon az utcán, de abból hogy valaki szereti a hazáját, és ezt az öltözködésében/megjelenésében is kifejezésre akarja juttatni, mint mondjuk egy heavy metal-fan, még nem következik, amit a média jó része ez esetben előre prognosztizál, hogy itt fasizmus meg második Holocaust is lesz.

    Maradjunk annyiban, hogy eltekintve attól kinek lesz igaza hosszú távon, én most igy gondolom, te meg úgy. :)

  6. “Na, ez van itt is. Nem mondanak semmit, ártatlanul mosolyognak, csak a haza üdvéről szónokolnak – de mi tudjuk.”

    Jó dolog csalhatatlannak lenni, és megfellebezhetetlenül tudni valamit :-)

    “Más. A piercinges punk veszélyes lehet rád nézve. A bevadított, félrevezetett idióták meg veszélyesek lehetnek az egész országra. A hülyeség sokkal ragályosabb, mint az életuntság.”

    A végkövetkeztetéssel egyetértek, de: biztos vagy abban, hogy a félrevezetettek halmazába kizárólag a zászlócipelők tartoznak?
    Abban is biztos vagy, hogy azok, akiknek immmár a zászlós embertől is feláll a hátukon a szőr, azok egy picit sincsenek félrevezetve?

    Szerintem az országra nagyságrendileg veszélyesebbek azok a dörzsölt fazonok, akik a “gonosz gárdistákat” és a “csalhatatlan szimatú antifasisztákat” jól összeugrasztva a balhé takarásában nevető harmadikként síbolják el a jövőnket. A gárdistáét is, meg az antifasisztáét is… Meg azét is, aki úgy gondolja, hogy itt most két megvezetett halmaz van.

  7. Npeter,

    Jó dolog csalhatatlannak lenni,
    Soha nem állítottam be magamat csalhatatlannak ezen a blogon. Ennek ellenére ha valaki latexruhában settenkedik mögöttem vibrátorral a kezében, azért igyekszem védeni a seggemet. Mert ennyit azért tudok.

    Az utolsó fejezet indításával egyetértek, nyilván a felelősség főleg a megvezetőé, nem pedig a megvezetetté. De ettől még ketté van szakadva az ország, ez nem gondolkodás kérdése, hanem sajnos tény. Mondjuk én a két oldal közül az egyikre közepesen haragszom, a másikra meg borzasztóan, elég jó a memóriám is ahhoz, hogy tudjam, ki kezdte a gyűlölködést és egymásra uszítást – de ez sajnos ma már mindegy. Egymásra vagyunk uszulva. Innentől bármit írsz, mondasz, mindig lesz, aki uszításnak veszi, még akkor is, ha féltő szándékkal írtad. A szándék hitelessége veszett el – én nem hiszek el semmit sem a jobboldalnak, mert úgy tapasztaltam, hogy nem érdemes, hiszen állandó ellentmondásban vannak önmagukkal, nevetséges, acsarkodó nyilatkozatokkal járatják le folyamatosan magukat és szemmel láthatóan semmi – tehát még az ország sorsa – sem számít, csak a hatalom… míg mások nyilván a baloldalnak nem hisznek, ahol meg rendszeresen a semmit akarják felpumpálni, elkendőzve, hogy nem jól mennek a dolgok. Nézőpont kérdése, ki melyiket tartja veszélyesebbnek – én az előbbit. Nem kicsit. Nagyon.

  8. “szemmel láthatóan semmi – tehát még az ország sorsa – sem számít, csak a hatalom… ”

    Lehet, hogy rossz a szemed?

    “nem jól mennek a dolgok”

    Méghogy “nem jóóól”?

  9. Tudom, hogy nem ez a lényeg, de az ördög és bank a részletekben…

    Március 15.-e SOHA nem volt “csendes nemzeti ünnep”, amihez “nem méltó hozzá a harsány zászlóerdő”.

    Igenis egy forradalmi ünnep, ezért is féltek/félnek tőle az aktuálisan sanyargatók. Lehet méltósággal és tiszletettel emlékezni harsányan, büszként kokárdásan, zászlóval. Igenis lehet hangos Petőfi verseket hallgatni és Kossuth nótákat üvölteni. Este fáklyval felvonolni és egy kicsit hinni a forradalmi eszmékben. Figyelj: nem törni, zúzni, vandálkodni.
    De nekem sosem volt/lesz csendes ünnep. Az a sok baromarc aki ilyenkor zászlótlengetve, bakancsba kartlendít, nos ők ugyanúgy nem fogják elvenni ezeket az ünnepeket, mint azok akik annak idején megpróbálták betiltani. Ők uyganazon az oldaon állnak, még ha nem is tudnak róla…

  10. Taygetos,
    “…de abból hogy valaki szereti a hazáját, és ezt az öltözködésében/megjelenésében is kifejezésre akarja juttatni, mint mondjuk egy heavy metal-fan…”
    Mondjuk ezt is kultúrális elferdülésnek kéne hívni. Saját esetemben (60 éves, rokkantnyugdíjas, hazaszerető, metal-fan) nem látom kristálytisztán milyen is legyen a megjelenésem.:D
    Ebből a megjelenésből(http://www.inetpub.hu/kurbli/sf_11.jpg) remélem nem derül ki nézetem a világ folyásáról.

  11. bMi,

    Amit mondasz, az inkább személyes ügy, habitus kérdése. Mint az is, hogy pl. többre értékelem Wesselényi emberi tulajdonságait, mint Széchenyi-ét. (pl. W tanította_meg/vette_rá,_hogy_tanuljon_meg Sz-t magyarul)

  12. Kurbli, én fiatalabb vagyok, de nekem sincs se kopasz fejem, se tarajom, se piercingem, se fülbevalóm, se semmi “kirívó”. Mert nem érzem szükségét. De van aki meg igen. Számtalan divat-öltözködés létezik, kezdve a hosszú hajú szegecselt bőrdzsekis rockertől a kihúzott szemű emókig, volt olyan évfolyamtársam is aki meg a szabvány öltöny helyett fekete, vitézkötéses atillában ment vizsgázni :)

  13. Taygetos,
    Mindössze azt akartam mondani, hogy az ember belső értékrendjét nem kell, hogy puszta megjelenésével tükrözze.
    Más dolog a lázadás, a polgárpukkasztás. De ezek sem jelenhetnek meg pusztán külsőségekben.
    Amit JoeP írt, az a félelem a jelképeknek külőségként való használata miatt van benne. És azért, mert e külsőségek visszahatnak a belső értékrendre is. Gyakran károsan. És ekkor a nemzeti színek nem az “erőt”, “hűséget” és “reményt” jelképezik már.

  14. Jajj, most nézem, ezek ijesztő célojai vannak a Gárdának:
    http://www.magyargarda.hu/alapito_nyilatkozat

    “A Magyar Gárda a következő feladatokat tűzi maga elé:

    * A besorozott és felesketett gárdisták fizikai, lelki és szellemi képzése és önképzése, hogy feladataikat példamutató hatékonysággal, kellő erővel, céltudatossággal és alázattal hajthassák végre.
    * Ápolja a magyar kultúrát és történelmünk emlékeit, adja tovább a felnövekvő generációk épülésére.
    * Aktívan vegyen részt katasztrófa-elhárításban, rend- és polgárvédelmi feladatokban.
    * Karitatív és szociális missziók támogatása és szervezése.
    * Rendkívüli helyzetben a nemzeti önvédelem erősítése.
    * Része vagy gerince kíván lenni a majdan felállítandó Nemzetőrségnek.”

    Főleg az veszélyes, ha elmennek vért adni, esetlen homokzsákot pakolni árvíz idején.

  15. Én nem tudom… Kicsi gárdistáink elmondásuk szerint – hosszú távra gondolkodva – nem akarnak mást, mint megmenteni a hazát, a nemzetet, a magyarságot, satöbbi. Ha most kicsit visszanézünk röpke száz évet és megszámoljuk, hogy eddig hányan állították ugyanezt magukról, no meg hozzászámoljuk, hogy ez mennyire sikerült, akkor elég siralmas ennek a matekpéldának a vége. Tizennégyben a császárt s királyt (K.u.K.) mentették, lett belőle egy háború (meg Trianon annak, akit érdekel), köszi. Tizenkilencben Kun Béláék a proletárt, lett Tanácsköztársaság meg utána fehérterror, köszi. Horthy Nagy-Magyarországra gyúrt, lett belőle az Imrédy-Gömbös ívet befutva Szálasi (echte nemzetmentő), meg még egy háború (kicsit rondább, mint az előző), meg holokauszt, überköszi. Rákosi a reakciósoktól, Kádár saját magunktól mentett minket, köszi, köszi.
    Nakéremszépen: jelentkezzen már, akinek ezek után még szüksége volna mentésre meg az arra szakosodott operettmilitarista gittegyletekre!

  16. Köszönjük szépen a gyorsított történelemórát.:)

    Én még annyit fűznék hozzá, hogy tudtommal a trianoni csúf eredményt leginkább a Tanácsköztársaságnak köszönhetjük – a kommunista diktatúra képviselői egész egyszerűen nem voltak szalonképesek Franciaországban, senki nem volt hajlandó szóbaállni velük. Nekünk nem volt egyedül képviseletünk a tárgyalásokon – meg is látszott az eredményen.

    A Szálasi-féle nemzetmentésnek pedig hasonlóan tragikus következménye volt az, hogy megakadályozta a már reménytelen háborúból való kiugrást – így lettünk mi a legelvetemültebb szövetségesek, akiket jobban megbűntettek a végén, mint magukat a németeket.

  17. JoeP, ez igy van. Különösen azért volt érdekes a helyzet, mert a háború után an antant nem hivatalosan háborúban állt a Szovjetunióval – lengyel, francia, angol stb. intervenciós csapatokat küldtek ellene. Ebben a helyzetben biztosan marhára örültek neki, hogy miközben ők a kommunisták ellen háborúznak, Magyarországnak is kommunista kormánya van… Ugyanakkor viszont ők voltak az egyetlenek, akik megkísérelték a fegyveres ellenállást békediktátum ellen, és igen jó eredménnyel, tekintve hogy nemcsakhogy megállították a cseheket, akik már Miskolcot is elfoglalták, de visszafoglalták majdnem az egész Felvidéket. Persze az antant kiparancsolta őket onnan, mert – és szerintem ez a döntő Trianonban – ők már régen eldöntötték, hogy jelentős területeket adnak Magyarországból a szövetségeseiknek. Csak még azt nem, hogy mennyit. És ebben a tekintetben Károlyi meg bandája a felelőssége a legnagyobb. Ő volt az ugyanis, aki teljesen leszerelte a megmaradt hadsereget, mikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá. Ez ellen azt szokták felhozni, hogy a Monarchia hadserege vegyes volt, osztrák, cseh, meg mindenféle szláv nép, és ezektől amúgyse lehetett volna elvárni Magyarország védelmét. De ez láthatólag faszság, hiszen Kun Béláéknak se okozott gondot egy 80.000-es haderőt gyorsan felállitani a semmiből miután hatalomra kerülnek; ha akarták volna, Károlyiéknak se okozott volna gondot a megmaradt magyar hadosztályokat felesketni, és újat toborozni hozzájuk. Nem. A Károlyi egy ilyen elszállt idealista, pacifista dzsentri volt, mint a generációja többsége, és aszitte hogy ha majd ő teljesen lefekszik az antantnak, azok majd ezt jutalmazzák. Azok meg szépen tologatták beljebb és beljebb a demarkációs vonalakat, ahogy a románok, csehek meg szerbek nyomultak ellenállás nélkül egyre beljebb az országba. Az világos volt, hogy valamennyit adni kell majd, de hogy ilyen sok, színmagyar területet vesztettünk el végül, azt szerintem egyértelműen Károlyiék töketlenkedésének köszönhetjük. Ami ezután jött, az egy eléggé kilátástalan, de végül mégis nagyon sikeres revizionista politika volt egészen az új háborúba belépésig, ami egy külön mise, de már igy is hosszú a post.

  18. Na igen, de hát ugye a hosszú postokat nehezebb olvasni – ez leginkább a blogírók kiváltsága. Másrészt ahogy halad az idő, és te újabb cikkeket teszel fel, úgy egyre kevesebben néznek ide vissza, tehát a konstruktív vitára amúgyis egyre kevesebb az esély, akárcsak egy két éves bejegyzésedet kommentelném, ez természetes :) De, csak hogy ne maradjon ki semmi, leírom a véleményemet az ezután következő időszakról is.

    A Horthy-korszakkal kapcsolatban bevallom kicsit elfogult vagyok, lévén őt a 20. század egyik legkiválóbb karakterének tartom. Azt is érdemes számításba venni, hogy ő eleve nem is készült politikai pályára, hanem eredetileg haditengerész volt (a nemzetközi elismerést kiváltó otrantói győzelem hozta meg neki a dicsőséget), és csak a történelmi körülmények kényszerítették, hogy államfő váljon belőle. Viszont úgy gondolom, annak is elég jól bevált. Sőt, én manapság is inkább sóvárgok egy ilyen, nem hivatásos politikus után, akinek a hazaszeretete az előéletéből adódóan megkérdőjelezhetetlen (már letett valamit az asztalra), mint a hivatásos, arra készülő politikusok után, akik leginkább a hatalomra kerülésük után akarják megmondani mindenki másnak, mi a frankó.

    Na szóval, ott hagytuk abba, hogy a kommunisták kísérlete elbukott (miután a felvidéki hadjárat után az antant kiparancsolta őket onnan, és ők kétségbeesésükben inkább a románok ellen fordultak, akik széjjelverték őket és bevonultak Budapestre). Ezután, bár Horthy kormánya már elfogadható volt az antant számára, és hivatalos képviseletünk is volt a békekonferencián (Apponyi Albert személyében), kicsit nehéz volt abból a pozícióból jobb feltételek mellett érvelni, hogy az ország nagy része, még a tervezett határokat is meghaladóan, már régen idegen megszállás alatt volt. Károlyiéknak még lett volna esélyük ez ellen érvelni, ha hadsereget szerveznek és eleve be se engedik az országba a megszállókat; ők elfogadható partner lettek volna, és itt kivághatták volna adu ászként hogy “igen ? na akkor gyertek és vegyétek el!” De hát ez a lehetőség már régen elúszott. Szóval Horthyék gyakorlatilag már nem tehettek mást, mint aláirták a status quo-t szentesítő békediktátumot.

    Ami ezután következett, az az ország stabilizálása volt a romokból, a Teleki-kormány vezetésével. Őt én úgy gondolom, joggal hasonlíthatom Konrad Adenauerhez, aki a 2. vh után az NSZK-beli “gazdasági csoda” megvalósítójaként vonult be a történelembe; valóban nem semmi teljesítmény talpraállítani egy olyan országot, amelyet gyakorlatilag minden természetes erőforrásától megfosztottak (lásd elcsatolt érchegységek, bányavidékek, és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra). Ezek ellenére, Magyarország a 30-as évekre piacvezetővé vált olyan iparágakban mint pl. az elektronika. Ganz-MÁVAG, Chinoin, Diósgyőr, Tungsram; mind-mind az Európa-szerte elismert kimagasló technikai színvonal bizonyítékai. Hómann Bálint nem kevesebbet tett az oktatás újjászervezésében, mint pl. az elcsatolt pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem áttelepítése Pécsre, vagy a kolozsvári egyetem áttelepítése Szegedre.

    Namost, ami a revizionista politikát illeti, Magyarország ezt kezdettől fogva gyakorolta, kezdetben a volt antant-országokat tűzve ki célul, bár nem sok gyakorlati sikerrel (Olaszországot kivéve). Aztán persze, ahogy Németország vált a meghatározó erővé Európában, nyilván elsősorban ehhez idomult. Horthy maga nem volt se fasiszta, se náci, egyszerűen egy nagyon konzervatív jobboldali, magyar hazafi volt, akinek egy ideológiája volt: a történelmi Magyarország területét helyreállítani, illetve a visszaszerzett területeket megtartani. Ennek megfelelően, amíg az Antant volt meghatározó, addig azokkal működött együtt, aztán ahogy a hitleri Németország vált a meghatározó tényezővé (akiktől egyébként is inkább remélhetett revíziót, mint az antant-hatalmaktól, akik a trianoni békét megalkották), ő is a németeknek tetsző, alkalmasint nyíltan fasiszta kormányokat nevezett ki, illetve mikor a háború rosszabbra fordult, akkor olyan kormányt nevezett ki, amelyik a német elkötelezettséget lazítani igyekezett.

    Összességében kiválóan manőverezett, és a rendelkezésére álló lehetőségeket nagyon jól, nem is szeleburdian, se nem önző módon, kihasználta. Példaként említeném, hogy Csehszlovákia felosztása előtt Hitler felajánlotta Magyarországnak, hogy Németországgal szövetségben támadja meg Csehszlovákiát. Ennek fejében Hitler egész Szlovákiát igérte volna Magyarországnak. Horthyék ezt visszautasították, mivel bár az ajánlat egybevágott a magyar igényekkel, a jelenlegi helyzetben ezt a vállalkozást túl kockázatosnak itélték. Tehát nem voltak meggondolatlanok. Vagy ott van Lengyelország lerohanásának kérdése. Magyarország, bár már régen Hitler szövetségese volt, visszautasította a német kérést, hogy vegyen részt Lengyelország megszállásában, de még azt is, hogy egyáltalán német csapatok vonuljanak át Magyarország területén Lengyelország ellen, hivatkozással az ősrégi lengyel-magyar barátságra. A Szlovák államnak, velünk szemben, például semmi kifogása nem volt, hogy a szláv testvérei ellen vonuljon. Ez például kifejezetten a közvetlen magyar érdekekkel ellentétes döntés volt, a németek sokáig nem is felejtették el nekünk, mégis nagy és nemes tett volt, és úgy gondolom, nem is tehettünk volna másként, ha még a tükörbe akartunk volna nézni.

    Horthy egyetlen igazán nagy (bár, őrá és az országra nézve végzetes) baklövése az volt, hogy belépett a háborúba, úgy hogy erre a németek kifejezetten nem is kérték. Emiatt lehet is bírálni. De ezt könnyű megtenni a mából visszatekintve, mikor már tudjuk a végeredményt. Amikor bíráljátok, képzeljétek magatokat az ő helyébe. Ugyebár már megvolt az első és második bécsi döntés, amelyik Hitler jóvoltából visszacsatolta a Felvidék déli részét, valamint Észak-Erdélyt. Azonkívül német jóváhagyással visszafoglalhattuk Kárpátalját és a Délvidék egy részét is. Namost, a helyzet a következő. Szlovákia és Románia, amelyekkel szemben a németek nekünk adtak igazat, már napokkal előttünk hadat üzent a Szovjetuniónak. Nyilvánvaló, hogy Németország, a győzelme esetén, azoknak fog kedvezni, akik Németországot jobban támogatták. Külpolitikailag az van, hogy Hitler az úr egész Európában, Anglia a kis szigetére van beszorítva, még az USA se lépett be a háborúba, a Szovjetunióban meg Hitler szinte ellenállás nélkül, hihetetlen iramban nyomul előre. Minden arra utal, hogy vagy Hitler lesz az abszolút győztes, vagy ha nem is, Európának ezen a felén ő fog uralkodni. Ha tehát Magyarország kimarad ebből, és Hitler győz, akkor nyilván vissza kell majd adni Észak-Erdélyt meg a Felvidék déli részét, hiszen Románia meg Szlovákia részt vett a háborúban, mi meg ott se voltunk.

    Tegyük fel, hogy ti vagytok Horthy helyében, és jósok sem vagytok. Ti hogy döntöttetek volna ?

  19. Ja bocs, nem Teleki-t, hanem Bethlen-t akartam irni. Bár az előbbi is jól és kitartóan dolgozott, a két kormányzati ciklusa alatt. De a stabilizáció Bethlenhez köthető.

  20. Ha már ilyen szépen összefoglaltad, én is hadd tegyek hozzá még pár dolgot:

    Ugye nekünk az iskolában csak a fehérterrort oktatták, de azt “elfelejtették/elfelejtik”, hogy volt vörösterror is ám.
    Egyébként sem Horthy csinálta a fehérterrort, hanem az országban megalakult szabadcsapatok, amelyeket éppen Horthy számolt fel.

    Még most is csak fehérterroroznak, de azt mi innen a legnagyobb képzelőerővel sem tudjuk elképzelni, hogy mekkora káosz volt akkor ebben a kirabolt, szétvert, országban.

    Még egy kis adalék Horthy tisztességéhez:
    1920-ban is ugyanakkora volt a birtoka, mint 1944-ben. Vagyis a 24 év alatt egyetlen négyzetmétert sem szerzett hozzá.

    A háborúba való belépés: Ugye arra meg Kassa bombázása adta az indokot, amit úgy rendeztek meg, mintha a szovjetek tették volna (szovjet bombamaradványokat találtak).
    Moszkva küldött is egy táviratot Horthynak, hogy nem ők voltak, de azt eltitkolták elötte, és csak ’44-ben, a titkos fegyverszüneti tárgyalások közben tudta meg a valóságot. Vagyis nagyon átverték.

    Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom Koltay Gábor Horthy, a Kormányzó c. filmjét.
    Megdöbbentő, elgondolkodtató.
    Szóval ezt látni kell.

    Csak egy idézet a 9 éves Horthytól a film elejéről.

    “Hírnév, kincs, dicsőség nem adhat földi boldogságot, önmagunkban kell azt keresnünk a szív nyugalmában, s az erkölcsitiszta érzet ártatlan örömeiben.”

    Üdv.

  21. Én úgy veszem észre, hogy Horthyéknak, csakúgy mint azóta minden ú.n. jobb- és baloldali kormánynak az a baja, hogy a belső ellenségtől jobban fél, mint a külsőtől. Horthy az oláhok élén jött be Budapestre, ahelyett, hogy a vörösök oldalán fegyverrel próbálta volna kiszorítani őket a Tiszántúlról, vagy akár egész Kelet-Magyarországról. De a vörös magyarok jobban szúrták őméltósága szemét, mint az oláh dandárok.

    És ez azóta sincs másként. MSzP-sek tapsikolnak, ha Bencsiket nem engedik át a keleti határon, fideszesek mennek Brüsszelbe panaszkodni, mindenféle mondvacsinált okokból, satöbbi-satöbbi.

    Ezért vagyunk mi most harmadakkora területű és negyedakkora népességű ország, mint lehetnénk

  22. varanusz:

    Ezt honnan szedted? Mármint, hogy a románok élén vonult be Budapestre?

    Valamit nagyon keverhetsz.
    A románok 1919 augusztus 3-án és 4-én vonultak be Budapestre, miután szétverték a vörösöket.

    november 14-én reggel a románok elkezdték a kivonulást, a Nemzeti Hadsereg pedig 2 óra múlva bevonult. Mindezt a nagyhatalmak szervezték így.
    Persze az oláhok nem akartak kimenni, de a béketárgyalásokról való kizárás említése a nagyhatalmak részéről azért megtette a hatását.

  23. OK, Wandor, helyesbítek:

    Horthy az oláhok után jött be Budapestre, ahelyett, hogy a vörösök oldalán fegyverrel próbálta volna kiszorítani őket a Tiszántúlról, vagy akár egész Kelet-Magyarországról.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *