Sic transit

Éjszaka azt álmodtam, hogy könyvet írok. Krimit. Remek kis könyv lett belőle, fordulatos cselekmény, szikrázó humor – az utolsó pillanatig letehetetlen. Annyira jó lett, hogy fel is ébredtem rá.
Tökéletesen emlékeztem az egészre. Ébren is zseniális volt.
Aztán mire felkapcsoltam az éjjelilámpát és felültem az ágy szélére, elfelejtettem a negyedét. Mire odabotorkáltam a dolgozóasztalomhoz, lámpát kapcsoltam, papírt és ceruzát kotortam elő – elfelejtettem az egészet.

Egy Nobel-díjjal kevesebb.

7 Comments

  1. A cime is kiesett? Mert ha igen, en a “Szerenyseg felsofokon” munkacimet javasolnam :)

  2. És ha tudnád, hogy nem először történik ilyen. :-)

  3. tudom, olvaslak :)

  4. Tanulnod kéne Edisontól. Ülve szendergés, elalváskor azonnali ébresztés és jegyzetelés.

  5. Edisontól függetlenül ezzel már eljátszottam. Szép vastag gyűjteményem van ilyen módon lejegyzett álmokból. Aztán eluntam.

    De egyszer már írtam is róla:
    http://mivanvelem.hu/2005/08/11/almok-elohivasa/

  6. Én a lottó számokkal voltam így .

  7. Basszus, vegyél már egy noteszt meg egy ceruzát…

Leave a Reply to varanusz Cancel reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading