Ennyi idő alatt sikerült eljutnom ma reggel a kék metróig. Mostanában ritkán morgok a BKV-ra, valahogy már beletörődtem abba, hogy szar – de ez a mai reggel kiverte a biztosítékot.
Oké, az a személyes balszerencsém, hogy az orrom előtt ment el a busz. Azon a vonalon két járat jár, mindkettő 20 percenként, egymáshoz képest pár perc különbséggel. Ez most azt jelentette, hogy durván 16 percet kell várnom. 22 perc után jelent meg a busz, ugyanabból a járatból, amely korábban az orrom előtt ment el. A busz pukkadásig tele volt és mivel a távolban megláttam egy másikat, így erre nem szálltam fel. Jó lesz nekem az is, az egy-két perc különbség már nem számít és legalább kényelmesen utazok. Még azt a 10 perces késést is megbocsátottam neki, melyet az ötperces távon szedett össze. Csakhogy ez nem az a járat volt. Valami számomra ismeretlen Pestlőrinc busz futott be, tök ismeretlen desztinációval. Álldogáltam még egy kicsit, majd miután biztossá vált, hogy a busz kimaradt (bakker, húsz percenként induló járat!), így a BKV nemi életére vonatkozó csatakiáltásokkal elindultam a villamosmegálló felé. Igaz, hogy az plusz tíz perc séta és a villamos is baromi lassú – 40 perc alatt ér a Határ úthoz – de legalább 5 percenként jár.
Így jött össze a 70 perc. Ehhez adódott a metró 40 perce, meg a túlsó buszjárat húsz perce. (Csak jelzem, ott is kimaradt egy busz, de szerencsére az 7 percenként jár.)
Kicsit olyan érzésem volt, hogy a fiúk most egalizálják a tegnapi sűrített járatokat.

Mindenesetre örültem, hogy ebédre beértem.