Egészségügyi etüd

Mivel a tegnap estét már úgy vészeltem át, hogy papírzsebkendőt tömködtem az orrlyukamba, beletörődtem, hogy itt az idő, el kell mennem orvoshoz gyógyszert iratni. (Parlagfű és feketeürömfű allergia.)
Egy idősebb nő volt csak előttem, igaz, valamivel több, mint félórát töltött bent. Én közben hallgathattam azt a vidám faszit, aki ismeretlenül is a bizalmába fogadott és széles jókeddvel magyarázta, hogy ugyan semmi baja, de mivel úgyis utaznak Gyulára, így írat magának beutalót a reumatológiára. Gondolom, ez ingyen strandbelépőt jelent.
Nekem gyorsan felírták a gyógyszert – bár amikor szóltam, hogy írjanak két csomaggal, kicsit furcsán néztek. (30 szem/doboz, napi egy szem, durván két hónap.) Utána az orvos kiment fekvőbeteghez. Rendelési időben. Mondjuk nem értek hozzá, lehet, hogy ezt így szokták.
Én mindenesetre átsétáltam a gyógyszertárba. Itt legalább megláttam, mi tartott az idősebb nőnek félóráig a rendelőben: nagyjából egy Harrypotter kéziratnyi receptet tartott a kezében. 6-7 perc után is még csak ott jártunk, hogy a gyógyszerész az asztalon rendezgette a papírokat. Mint elmondta, a programnak nem mindegy, milyen sorrendben viszi fel a recepteket. Jó tíz perc múlva az öreg hölgy megjegyezte, hogy miért nem megyek közvetlenül a kiadóablakhoz? Ha csak egy receptem van, akkor ott is kiszolgálnak. Átmentem. Tényleg. (Biztonság kedvéért csak az egyik csomag receptjét adtam be.) Mondja a nő, hogy 2300 forint.
– Ejha – szaladt fel a szemöldököm.
– Hát, igen – bólogatott a gyógyszerész – ennyi, amióta megszűnt rajta a támogatás.
– Nem csak ez a baj – vakartam a fejem – lehet, hogy nincs ennyi pénz nálam.
– Azért számolja meg.
Megszámoltam. 2260 forintom volt.
– Bankkártyával lehet fizetni?
– Csak a másik ablaknál.
Felmarkoltam a cuccomat, készültem, hogy visszaállok az előző helyemre – de nem tudtam nem észrevenni, mennyire összezárt a sor, mennyi káröröm nézett vissza a szemekből. Elnyomtam egy káromkodást, félhangosan csak annyit mondtam, hogy van még más gyógyszertár is a városban – aztán eljöttem.
Útközben beléptem egy másik gyógyszertárba. Bankkártya? Oké. Gyógyszer: 2280. Eljátszottam, hogy meglepődök.
– Mitől lett ez ilyen drága?
– Mert levették róla a támogatást.
– Aha. Akkor biztos van olcsóbb alternatívája, ugyanezzel a hatóanyaggal.
– Ennek ugyan nincs.
Remek. 16 éve van allergiám, eddig ez a szer jött be nekem a legjobban. Valamelyest csillapítja a tüneteket és nem is alszok el tőle. A TB szerint viszont nem érdemlem meg, hogy a sokmilliós befizetéseimből támogassák ezt a gyógyszert.
– Viszont, ha nincs rajta semmi támogatás, akkor gondolom, orvoshoz sem kell mennem feliratni – próbálkoztam tovább.
– Hogy gondolja? Recept nélkül nem adhatom ki.
Na, itt hidaltam le megint. Ha úgysem tesznek hozzá egy kumma forint támogatást sem, akkor mi közük van hozzá, hogy vásárolni akarok? Miért kell nekem egy fél napot a körzeti orvosnál rohadnom, miért kell nekem vizitdíjat fizetnem, amikor úgyis piaci áron kapom meg a terméket?
Valahol elvesztettem a fonalat.